Szerző: Agatha Christie
Cím: Tíz kicsi néger
Eredeti cím: Ten Little Niggers
Fordította: Szíjgyártó László
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
269 oldal
Fülszöveg:
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonságáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol... A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
A könyvről:
Mint az a korábbi értékeléseimből, blogbejegyzéseimből látható, nem vagyok egy nagy krimirajongó. Sőt, hogy őszinte legyek, egyáltalán semmi kapcsolat nincs köztem és a krimik világa között... Semmiféle szimpátia nem alakult eddig ki köztünk, pedig randizgattunk már párszor.
Ugyanúgy, ahogy volt néhány randim már Agatha Christivel is. Első olvasásom tőle a Macska a galambok között című könyvre esett, nem hagyott bennem mély nyomot. Emlékszem a sztorira, de semmiféle szereplőre nem, már nem is emlékszem, ki volt a gyilkos. Aztán jött a Gyilkosvadászat, aminek a története már jobban megfogott, ám ezt sem éreztem még igazinak. Jó volt, tetszett, de hogy én ezáltal megszeressem a krimit? Nem.
A moly.hu-n több kihíváson is részt veszek. Az egyiknek a lényege az, hogy idén elolvassanak a résztvevők 10 darab AC kötetet. Nekem a Tíz kicsi néger volt a harmadik, és azt mondom, ezzel kellett volna kezdenem.
Nehezen indult be a történet, nagyon sok volt egyszerre az információ az elején, de örültem, hogy később nem kaptam még hozzá plusz infókat. Illetve személyeket, akiket még a már meglévőkön felül meg kellett volna ismernem. Belezavarodtam volna. :)
Régóta itt volt a polcomon ez a kötet, de nem mertem nekiállni. Ennek okai egyrészt a könyv műfaja, másrészt a cím sem vonzott éppen. Amikor ránéztem a kötetre és arra gondoltam, hogy el kellene olvasni, mindig láttam magam előtt tíz törpe növésű, teljesen egyforma néger középkorú férfit, akiket úgy képzeltem el, hogy ahogy a kinézetük, úgy a jellemük is tökéletesen egyforma lesz, éppen ezért nem találok köztük olyat, aki emlékezetes maradna számomra, vagy akit meg tudnék szeretni.
Ehelyett kaptam egy nagyon jó történetet tíz emberről, akik a Néger-szigetekre utaztak vendégségbe. A tíz kicsi néger a konyhaasztalon ült egy porcelántálban, és nem a székeken a vendégek személyében. :)
Nagyon érdekes és élvezetes volt a szereplőkkel együtt nyomozni, lenyűgözött az írónő, folytatom a könyveinek olvasását.
Pontozásom:
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők jelleme: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése