Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Szerző: Suzanne Collins

Cím: Az Éhezők Viadala

Eredeti cím: The Hunger Games

Fordító: Totth Benedek 

Kiadó: Agave

Kiadás éve: 2012 
390 oldal

Fülszöveg:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. 

A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül.

A könyvről: 
Először is: el kell mondanom, az piszkálta a fantáziámat elsősorban, hogy nagyon sok pozitív értékelés született erről a könyvről. Nem értettem, hogy lehet az, hogy nem oszlanak meg a vélemények, szinte mindenkinek tetszik. A közelmúltban megjelent köteteknél mindig volt két tábor: akik szerették azt, vagy akik nagyon nem. Itt a negatív értékelések száma igen elenyésző, sőt, talán nem is olvastam olyan igazán negatívat. 

Be kell vallanom őszintén, kissé zavarban vagyok. Részben azért, mert azon töröm a fejem, mikor tudnám megvenni a másik két részét a történetnek, ugyanis eléggé "rászoktam". Részben pedig... ezt a felét nem tudom ilyen mondatkezdéssel leírni, úgyhogy új mondatban kezdem. 

Amikor elolvasok egy jó könyvet, egy kicsit mindig megijedek. Attól kezdek félni, hogy azt váltja ki belőlem, hogy később megutálom az olvasást. Legerősebben ezt az érzést az Eragon váltotta ki belőlem, amikor becsukva arra gondoltam: ennél jobb történetet, történetleírást a büdös életben sehol nem fogok már olvasni. Soha nem tudok majd ilyen jó könyvet a kezembe venni. Mi lesz velem? Mit tegyek? 

Aztán szerencsére mindig jön egy hasonlóan jó, és minden félelmem elröppen, és ismét erőre kapok, és ismét nem tudom letenni azt az átkozott könyvet, magammal viszem mindenhová, és azt várom, hogy mikor lesz már időm arra, hogy újra folytathassam az olvasást. 

Sok olyan könyv van, amire azt mondom: jó, szinte tökéletes, nagyon imádtam. Viszont kevés az, amelyiket a "letehetetlen" jelzővel illetem. Nos, ez  ilyen. Letehetetlen. Az ember még többet akar belőle, fél, hogy vége lesz, folytatást vár. Rengeteg érzelmet hozott felszínre bennem.

Olyat tettem, amit már... nem is tudom, történt-e egyáltalán ilyen velem valaha: sírtam. 

Sokszor előfordult egy film miatt, és könnyen elszomorodok, ha szomorú történetet olvasok. Na de hogy sírjak? Próbáltam visszaemlékezni, de nem jutott eszembe olyan történet, ami ezen a téren ilyen hatást váltott volna ki belőlem. Muszáj volt, nem tudtam visszatartani. 

Hihetetlen, ahogy a szerepek is felcserélődnek, a tizenéves gyerekekből lesznek a felnőttek, és a felnőttek gyermekként viselkednek. Megdöbbentő az az élni akarás, a küzdelem, amit sok karakternél éreztem. Szeretnek, harcolnak, igyekeznek életben maradni. Létezik az, hogy harc közben valakiből ekkora szeretet árad? 

Volt 1-2 éles helyzet, amikor majdnem lefordultam a székről a megdöbbenéstől. Aztán megkapaszkodtam és folytattam.

Volt olyan is, hogy beszéltek hozzám, de sajnos nem hallottam, mert bele voltam merülve a történetbe. Amikor becsuktam a könyvem, 10 percen keresztül kerestem a könyvjelzőmet, és egy bácsi mondta, hogy ő szólt nekem, hogy leesett... Többször is. De én mondtam, hogy nem hallottam. Tényleg nem. Még csak azt sem, hogy megszólalt, hát azt meg egyáltalán nem, hogy mit mondott. 

Akik azt hiszik, attól lesznek boldogok, ha mindenük megvan, amit pénzből meg tudnak vásárolni, azok sokat tanulhatnának ebből a történetből. Akiknek az életben soha semmiben nem kellett nélkülözni, és mindent pazaroltak, szintén sokat tanulnának. De legtöbbet azok, akik nem tudnak szeretni... 

Pontozásom:

Történet: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Katniss és Ruta 

Ami nem tetszett: volt utolsó mondat :-)