Dan Brown: Az elveszett jelkép

Szerző: Dan Brown

Cím: Az elveszett jelkép

Eredeti cím: The Lost Symbol

Fordította: Bori Erzsébet

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2009

733 oldal

"Amit csak magunkért teszünk, az meghal velünk; amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan." 

Fülszöveg:

Megkerült, ​​ami elveszett…

Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. 

Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. 

Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.

Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsómozott szőttese; intelligens, vllámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen – miként azt Robert Langdon felfedezi – nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt…

A könyvről: 

Egy könyvtáros ismerősömmel, Tamással beszélgettem erről a könyvről. Azt mondta, ő olvasta, és nem ajánlja, mert nem olyan jó, mint a Da Vinci-kód vagy az Angyalok és Démonok. 

Aztán eszembe jutott az is, hogy neki nem tetszett A megtévesztés foka, nekem pedig igen. Elhatároztam, hogy - mivel ezt nem ajánlotta - nem olvasom. el. Végül rájöttem, túlságosan kedvelem Brown bácsit ahhoz, hogy kihagyjam ezt a könyvét. Lehet, hogy valóban olyan szörnyű és elvesz néhány órát az életemből, de inkább legyen így, minthogy kihagyjak valami (mégis) jót. 

Azt szeretem Dan Brownban, hogy a könyvei tele vannak fordulatokkal, s hogy az olvasásuk közben hajlamos vagyok hangot adni megdöbbenésemnek, és a környezetem csak mosolyog rajtam. 

Most sem volt ez másképp. Fel voltam készülve a csavarra, de mégis sikerült meglepnie már 40-50 oldal után is. 

Ismét ugyanaz a téma: a szabadkőművesek. Szeretem ezt a témát, és nagyon érdekel. Néhány jó barátom hívta fel a figyelmem a témára, és érdekelni kezdett. 

Brown úrnak ismét sikerült lenyűgöznie engem. Kevés férfi mondhatja el magáról, hogy kettőnél többször totálisan kivett az észből, de neki sikerült. Azt a stílust, leírást, fordulatos történetmesélést kaptam Tőle, amit vártam is. Van "néhány" író, akiknek nagyon szeretem a könyveit, de róla elmondhatom, hogy a kedvenceim közé tartozik. Egyetlen könyve van, amit nem olvastam (Digitális erőd) és biztos vagyok benne, hogy semmi és senki nem tud lebeszélni róla. 

Régen találkoztam már Vele, kb. 2 éve olvastam Tőle utoljára, és most felüdülés volt régi ismerősként "köszönteni". 

Több értékelést elolvastam, és sokaknak nem tetszett. Egyikben azt olvastam: "Azért filmen majd megnézem Az elcseszett elveszett jelképet, de nem a sztori miatt, hanem mert kíváncsi vagyok Washingtonra és nincs pénzem repülőjegyre." Bár az értékeléssel nem értek egyet, ez a megfogalmazás nagyon tetszett. :-) 

Engem lenyűgöz ennek az írónak a világa, a szimbólumok, a rejtélyek, amelyeket a szereplőknek meg kell fejteniük. Elmondható, hogy ő tipikusan egy olyan szerző, aki sokat ad hozzá az életemhez, és ezt most nem kifejezetten a tudományra, történelemre értem, hanem a stílusára is. Nem csalódtam, és nem aggódom többé amiatt, hogy esetleg valami rosszat ad majd egy újabb könyvvel, bátran, várakozva fogok nekikezdeni egy újabb művéhez. 

Mindettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy két kedvencem A Da Vinci-kód és az Angyalok és Démonok maradt, de szorosan mögöttük ez a harmadik kedvenc. 

Nagyon nehezen indult meg - bennem - a történet, illetve inkább az érdeklődés, és 1-2 hétig nem is nagyon olvastam, csak belekezdtem, és 1 fejezet után becsuktam, úgy hagytam, mást olvastam. Viszont amint belerázódtam, már nem tudtam letenni, és - rég volt már ilyen - eljátszottam a gondolattal tegnap, hogy addig nem fekszem le aludni, amíg be nem fejezem, mert érdekel. A gond csak azzal volt, hogy mindez éjfélkor jutott eszembe, és még 300 oldal vissza volt. De mára sikerült kivégeznem. 

Utolsó gondolatként csak annyi: tudom, hogy ezt a könyvet egyszer majd a polcomon fogom látni. 

(Kiegészítés: Már rég a polcomon van. 2016.12.07.)