Most nem egy könyvről szeretnék írni, hanem kiadóról. Nevezhetjük akár reklámnak is, de mindenképpen hasznos reklámnak, vagy ajánlásnak, olyannak, ami főleg pedagógusoknak és szülőknek szól.
Korábban írtam már a Pongrácról, amikor először a kezembe vettem egy olyan könyvet, amit általuk ismerhettem meg: A londoni óriáskerék rejtélye . Ez volt az első könyv, amit nyertem tőlük, és nagyon tetszett. Aztán nyertem egy másikat, sőt, rendeltem is egyet, a Szellemlányt, aminek a borítójába, illatába, stílusába beleszerettem (de erről a két könyvről majd később) és azt hiszem, itt még nem ér véget a kapcsolatom a kiadóval. :)
Inkább gyermek- és ifjúsági könyvek találhatók meg a kiadónál, de mégis (vagy inkább éppen ezért) ajánlanám a csoporttársaim, és más tanító szakosok figyelmébe, hiszen jó, ha tudjuk, hogy mit olvas a gyerek, és jó, ha mi is tudunk könyveket ajánlani neki.
Sajnos nem nagyon válogatják meg, hogy mik kerülnek a gyerekek polcaira, az iskolák könyvtárába, és sokszor olyan történeteket olvasnak a gyerekek, amit ha lehetne, gyorsan elvennék tőlük, és kidobnám.
Mostanában rászoktam, hogy kikölcsönzöm azokat a könyveket a könyvtárból, amiket a gyerekek olvasnak, körbeadják egymásnak, beszélnek róluk. Olvasásuk közben gyakran nagyon erős késztetést érzek, hogy néha áthúzzak, kijavítsak, csillagozzak és megmagyarázzak a lap alján 1-1 mondatot, bár nem tehetem meg, hiszen nem írhatok a könyvbe.
A Pongrác Kiadó könyveinél úgy érzem, hogy szívesen és nyugodtan adnám a gyerekek kezébe, úgyhogy én határozottan Pongrác-párti vagyok. :)
Nos, nem Pongrác az igaz, de már korábban a figyelmedbe akartam ajánlani. Nekem is van egy könyvboltos ismerősöm, egy igazi kalmár, aki csak ritkán engedett el könyv nélkül. Julcsi, a rokker lány... Azt mondta rettenetes a borítója, de ami odabent van, az fenemód megéri a ráfordított időt. Szinte száz, h ismered, ám ha mégsem, lehet egy próbát megér...
VálaszTörlésNos...
Kívánatos, szexi, unott és cinikus férfi volt. Autóbalesetekor nyílvesszők repültek át az égen, testét majdnem teljesen elemésztette a tűz. Egy kórteremben elzárva várja a biztos halált, amikor az angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel jelenik meg az ágyánál, és fülébe súgja: „Egyszer már megégetett a tűz, amikor szeretők voltunk a középkorban. Te sebesült zsoldos katona voltál, én apáca, és megmentettem az életed.” Marianne ezek után éjjelente egy káprázatos és egzotikus szerelmi történetet mesél, és lassan visszahozza az életbe a hitehagyott férfit, akinek bűnös múltja nem ismeretlen a nő előtt. Meséje gyógyítja a lelket, és varázsa szerelembe ringatja a megkövült szívű és meggyötört testű beteget. De vajon mi igaz mindebből? Marianne Engel vajon egy zavart nő csupán, vagy a túlvilág hírnöke, akinek földi idejét furcsa vízköpők mérik?
Google open the doors...
Jó 7végét!
"Mostanában rászoktam, hogy kikölcsönzöm azokat a könyveket a könyvtárból, amiket a gyerekek olvasnak, körbeadják egymásnak, beszélnek róluk."
VálaszTörlésEz úgy megy, hogy "Viola néni olvassa el ezt is, nagyon jó ám!"
Te meg "Jó."
Komoly észérvek hatására engedsz csak! :D
Vrana, azt hiszem, google segítségét fogom igénybe venni, mert így nem tudom, hogy mire gondolsz. De beszéltél nekem erről a könyvről? Nem emlékszem...
VálaszTörlésVizsla, ne bánts már... :D Nem tudok a gyerekeknek nemet mondani, Te is tudod. :D
Még nem beszéltem. És igen... valamelyest rejtvény is volt. Google open the doors...
VálaszTörlésA Pongrácot kedveljük, különösen, ha sárkányos játékot hirdetnek.
VálaszTörlésBTW, most épp a pongrácos könyvjelzőmmel olvasok.:-)