2011. november 25., péntek

Pongrác

Most nem egy könyvről szeretnék írni, hanem kiadóról. Nevezhetjük akár reklámnak is, de mindenképpen hasznos reklámnak, vagy ajánlásnak, olyannak, ami főleg pedagógusoknak és szülőknek szól.




Korábban írtam már a Pongrácról, amikor először a kezembe vettem egy olyan könyvet, amit általuk ismerhettem meg: A londoni óriáskerék rejtélye . Ez volt az első könyv, amit nyertem tőlük, és nagyon tetszett. Aztán nyertem egy másikat, sőt, rendeltem is egyet, a Szellemlányt, aminek a borítójába, illatába, stílusába beleszerettem (de erről a két könyvről majd később) és azt hiszem, itt még nem ér véget a kapcsolatom a kiadóval. :) 

Inkább gyermek- és ifjúsági könyvek találhatók meg a kiadónál, de mégis (vagy inkább éppen ezért) ajánlanám a csoporttársaim, és más tanító szakosok figyelmébe, hiszen jó, ha tudjuk, hogy mit olvas a gyerek, és jó, ha mi is tudunk könyveket ajánlani neki. 
Sajnos nem nagyon válogatják meg, hogy mik kerülnek a gyerekek polcaira, az iskolák könyvtárába, és sokszor olyan történeteket olvasnak a gyerekek, amit ha lehetne, gyorsan elvennék tőlük, és kidobnám. 

Mostanában rászoktam, hogy kikölcsönzöm azokat a könyveket a könyvtárból, amiket a gyerekek olvasnak, körbeadják egymásnak, beszélnek róluk. Olvasásuk közben gyakran nagyon erős késztetést érzek, hogy néha áthúzzak, kijavítsak, csillagozzak és megmagyarázzak a lap alján 1-1 mondatot, bár nem tehetem meg, hiszen nem írhatok a könyvbe. 
A Pongrác Kiadó könyveinél úgy érzem, hogy szívesen és nyugodtan adnám a gyerekek kezébe, úgyhogy én határozottan Pongrác-párti vagyok. :)

5 megjegyzés :

  1. Nos, nem Pongrác az igaz, de már korábban a figyelmedbe akartam ajánlani. Nekem is van egy könyvboltos ismerősöm, egy igazi kalmár, aki csak ritkán engedett el könyv nélkül. Julcsi, a rokker lány... Azt mondta rettenetes a borítója, de ami odabent van, az fenemód megéri a ráfordított időt. Szinte száz, h ismered, ám ha mégsem, lehet egy próbát megér...
    Nos...
    Kívánatos, szexi, unott és cinikus férfi volt. Autóbalesetekor nyílvesszők repültek át az égen, testét majdnem teljesen elemésztette a tűz. Egy kórteremben elzárva várja a biztos halált, amikor az angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel jelenik meg az ágyánál, és fülébe súgja: „Egyszer már megégetett a tűz, amikor szeretők voltunk a középkorban. Te sebesült zsoldos katona voltál, én apáca, és megmentettem az életed.” Marianne ezek után éjjelente egy káprázatos és egzotikus szerelmi történetet mesél, és lassan visszahozza az életbe a hitehagyott férfit, akinek bűnös múltja nem ismeretlen a nő előtt. Meséje gyógyítja a lelket, és varázsa szerelembe ringatja a megkövült szívű és meggyötört testű beteget. De vajon mi igaz mindebből? Marianne Engel vajon egy zavart nő csupán, vagy a túlvilág hírnöke, akinek földi idejét furcsa vízköpők mérik?
    Google open the doors...
    Jó 7végét!

    VálaszTörlés
  2. "Mostanában rászoktam, hogy kikölcsönzöm azokat a könyveket a könyvtárból, amiket a gyerekek olvasnak, körbeadják egymásnak, beszélnek róluk."
    Ez úgy megy, hogy "Viola néni olvassa el ezt is, nagyon jó ám!"
    Te meg "Jó."
    Komoly észérvek hatására engedsz csak! :D

    VálaszTörlés
  3. Vrana, azt hiszem, google segítségét fogom igénybe venni, mert így nem tudom, hogy mire gondolsz. De beszéltél nekem erről a könyvről? Nem emlékszem...

    Vizsla, ne bánts már... :D Nem tudok a gyerekeknek nemet mondani, Te is tudod. :D

    VálaszTörlés
  4. Még nem beszéltem. És igen... valamelyest rejtvény is volt. Google open the doors...

    VálaszTörlés
  5. A Pongrácot kedveljük, különösen, ha sárkányos játékot hirdetnek.
    BTW, most épp a pongrácos könyvjelzőmmel olvasok.:-)

    VálaszTörlés