Egy kis személyeskedés az értékelésem előtt:
Előadást tartok a fősulin Adyból. Ha valaki visszaolvas a blogomban, tudja, hogy ő a kedvencem. Erre az előadásra nagyon szépen fel szerettem volna készülni, így több könyvből is dolgoztam, nem úgy, mint máskor (wikipedia). Az első könyv, amit a kezembe vettem, hogy életéről írjak egy rövid (10 oldalas -.-) vázlatot, Borbély Sándor könyve, az Így élt Ady Endre. Biztos mindenki vett már a kezébe Így élt... könyvet. Én személy szerint nem szeretem őket, mert ugrálnak az időben, "szétszórtak", és szeretnek elkalandozni más téma felé... De ez a könyv más...
A képek benne... Gyönyörűek! Találkoztam benne 1-2 olyan képpel is, amelyekkel még sehol máshol.
A könyv felépítése átlátható, érthető, követhető, szerkesztése jó. A stílusa is bejön, és imádtam az idézeteket, visszaemlékezéseket is.
Mondott új dolgokat nekem. Olvashattam újat Adyról.
A Molyon 5-ből 5 csillagot kapott tőlem. Ha lehetne, hatot is adnék, de nem lehet... Én a középiskolások kezébe nyomnám ezt a könyvet.
Nagyon átláthatóan van felosztva, így könnyen átmászik rajta az ember. Csak hogy mindenki lássa, miről beszélek:
Ősök és iskolapadok
- Bölcsőhelye körül
- Kisdiák Nagykárolyban
- Zilahi gimnazista
- A joghallgató
- Újságíró Debrecenben
- Nagyvárad, a "Vér városa"
- Először Párizsban
- Budapest meghódítása
- Újra és újra Párizs
- A Holnap és a Nyugat
- Az ihlet órái
- Ütközetek Lédával
- Az Ady-versek titkaiból
- Jönnek még asszonyok
- Szemben a háborúval
- Csinszka, az ifjú feleség
- Súlyosbodó betegség
Tényleg nem tudok rosszat mondani, írni. Adyról rossz könyvet még nem olvastam, inkább csak kevésbé jót és nagyon jót. A kedvenceim így is Péter I. Zoltán kötetei lesznek.
Egyetlen hibája azért talán mégis van az Így élt-nek: hogy nem a sajátom, hanem könyvtári.
A könyvből:
"Egyszer láttam Ady Endrét, amint verset írt. Nem is egyet, de hármat, mert ő nemigen adta alább, ha eljött a sikerülés remek órája, ahogy Arany Jánosunk elnevezte az ihletet. Ez az óra rendesen záróra után jött el. Akkor éppen a Nyugat váradi matinéja előtt virrasztottunk, a híres váradi bodegában. Kaffka Margitot előbb elkísértük, és mi, holnaposok: Ady, Emőd Tamás, Dutka Ákos meg én a vak Gyula cigány ősi bánatot lehelő népdalai mellett toroztunk tovább. Ady egyszer csak eltolta a poharakat, papírt és ceruzát vett elő (midig ceruzával írt), és megindultak a versek. (Ekkor született egyik legmélyebb és legnagyobb szerelmes verse, a Hiába hideg a Hold.) Ha egy kutyanyelv megtelt gömbölyű soraival, szépen fota és ledobta az asztal alá a földre. A holnapos költészet gyerekifjú Benjáminja, Emőd Tamás gyöngéden lehajolt utánuk, fölvette és >>letisztázta<< őket. (Egy egész sereg Ady-kéziratot őrizett így meg az utókor számára.) Mikor a hajnal első fénye ránk ragyogott, Ady fáradtan mosolyogva mondta:
- Mi már nem is holnaposok vagyunk, hanem másnaposok!"
Köszönöm, hogy írtál e könyvről, ajánlásodnak köszönhetően vettem meg, (a vaterán még lehet találni belőle példányokat), és valóban nem csalódtam benne! Ebből fogok felkészülni az érettségire, mert Ady biztos lesz (a tanárnő szerint). :)
VálaszTörlésÜdvözlettel:
Annamari
(juann@freemail.hu)
Kedves Annamari!
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült valakinek örömet okoznom ill. segítenem a blogommal! :-) Nagyon jó választás, ha ebből készülsz fel az érettségire, a későbbiekben ha komolyabban is érdekel Ady élete, ajánlom figyelmedbe a Noran kiadó könyveit, amik személyes kedvenceim lettek.
http://www.tujapont.hu/szerzok.php?szerzo=13630