Borbély Sándor: Így élt Ady Endre

Egy kis személyeskedés az értékelésem előtt: 

Előadást tartok a fősulin Adyból. Ha valaki visszaolvas a blogomban, tudja, hogy ő a kedvencem. Erre az előadásra nagyon szépen fel szerettem volna készülni, így több könyvből is dolgoztam, nem úgy, mint máskor (wikipedia). Az első könyv, amit a kezembe vettem, hogy életéről írjak egy rövid (10 oldalas -.-) vázlatot, Borbély Sándor könyve, az Így élt Ady Endre. Biztos mindenki vett már a kezébe Így élt... könyvet. Én személy szerint nem szeretem őket, mert ugrálnak az időben, "szétszórtak", és szeretnek elkalandozni más téma felé... De ez a könyv más... 

A képek benne... Gyönyörűek! Találkoztam benne 1-2 olyan képpel  is, amelyekkel még sehol máshol. 

A könyv felépítése átlátható, érthető, követhető, szerkesztése jó. A stílusa is bejön, és imádtam az idézeteket, visszaemlékezéseket is. 

Mondott új dolgokat nekem. Olvashattam újat Adyról. 

A Molyon 5-ből 5 csillagot kapott tőlem. Ha lehetne, hatot is adnék, de nem lehet... Én a középiskolások kezébe nyomnám ezt a könyvet. 

Nagyon átláthatóan van felosztva, így könnyen átmászik rajta az ember. Csak hogy mindenki lássa, miről beszélek:

Ősök és iskolapadok 

• Bölcsőhelye körül
• Kisdiák Nagykárolyban
• Zilahi gimnazista 
• A joghallgató

Készülődés új utakra:

• Újságíró Debrecenben
• Nagyvárad, a "Vér városa"
• Először Párizsban

A beérkezés lendülete:

• Budapest meghódítása
• Újra és újra Párizs
• A Holnap és a Nyugat
• Az ihlet órái

Váltások és változások

• Ütközetek Lédával
• Az Ady-versek titkaiból 
• Jönnek még asszonyok

Háború, házasság, halál

• Szemben a háborúval
• Csinszka, az ifjú feleség
• Súlyosbodó betegség 

Tényleg nem tudok rosszat mondani, írni. Adyról rossz könyvet még nem olvastam, inkább csak kevésbé jót és nagyon jót. A kedvenceim így is Péter I. Zoltán kötetei lesznek. 

Egyetlen hibája azért talán mégis van az Így élt-nek: hogy nem a sajátom, hanem könyvtári. 

A könyvből:

Nagyváradon - ahogy a költő barát Juhász Gyula megleshette: 

"Egyszer láttam Ady Endrét, amint verset írt. Nem is egyet, de hármat, mert ő nemigen adta alább, ha eljött a sikerülés remek órája, ahogy Arany Jánosunk elnevezte az ihletet. Ez az óra rendesen záróra után jött el. Akkor éppen a Nyugat váradi matinéja előtt virrasztottunk, a híres váradi bodegában. Kaffka Margitot előbb elkísértük, és mi, holnaposok: Ady, Emőd Tamás, Dutka Ákos meg én a vak Gyula cigány ősi bánatot lehelő népdalai mellett toroztunk tovább. Ady egyszer csak eltolta a poharakat, papírt és ceruzát vett elő (midig ceruzával írt), és megindultak a versek. (Ekkor született egyik legmélyebb és legnagyobb szerelmes verse, a Hiába hideg a Hold.) Ha egy kutyanyelv megtelt gömbölyű soraival, szépen fota és ledobta az asztal alá a földre. A holnapos költészet gyerekifjú Benjáminja, Emőd Tamás gyöngéden lehajolt utánuk, fölvette és >>letisztázta<< őket. (Egy egész sereg Ady-kéziratot őrizett így meg az utókor számára.) Mikor a hajnal első fénye ránk ragyogott, Ady fáradtan mosolyogva mondta: 

- Mi már nem is holnaposok vagyunk, hanem másnaposok!"