A.A. Milne: Micimackó

Szerző: Alan Alexander Milne
Cím: Micimackó
Eredeti cím: Winnie-the-Pooh
Fordította: Karinthy Frigyes
Első magyar kiadás: Kossuth, 1957
Az én példányom: Móra, 1993















Fülszöveg:

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos – majdnem hatéves –, mindig mindent rendbe hoz. A hazánkban is hallatlanul népszerű két meseregény Karinthy Frigyes ragyogó fordításában, E. H. Shepard rajzaival jelenik meg újra.

A könyvről: 
Végre volt időm olvasni. Befejeztem a Micimackót. Több okom volt, hogy elkezdjem. 

Az első: a Molyon kapcsolódik hozzá egy kihívás, amin részt veszek, így valamikor úgyis össze kellett volna barátkoznom vele. Jó ez a Moly, olvastat... :) 

A második: Gyermek- és ifjúsági irodalom elnevezésű órán tanuljuk a főiskolán, így nem árt, ha tudom, miről szól. 

A harmadik: István a kezembe nyomta, még 1 hónapja, hogy ugyan, olvassam már el...

A negyedik: Még soha nem olvastam. Legalábbis ezt hittem, amíg el nem kezdtem. Kezembe vettem, és arra gondoltam, nagyon gáz, hogy 22 éves fejjel kezdem el a Micimackót. Aztán ahogy olvastam, rájöttem, én találkoztam már vele máskor is. Úgy értem, a könyvvel. A mesét, mesesorozatot láttam a tv-ben, de nekem úgy rémlett, hogy a könyvet nem olvastam. De mégis. Emlékszem már, úgy 10-12 éves lehettem. 

A Micimackót mindenki szereti. Az egyik csoporttársam kedvenc karaktere Tigris, az egyik gyaxis tanító kedvenc karaktere Malacka, de Micimackót is mindenki szereti. Soha nem hallottam még senkitől olyat, hogy "én nem szeretem a Micimackót". 

Én meg nem emlékeztem a könyvre (arra sem, hogy olvastam), és a mesék sem hagytak mély nyomot bennem, így semleges maradtam a történettel kapcsolatban. Nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, nem beszéltem arról, hogy szeretem-e, vagy nem. Nem is kérdezte senki. 

Most olyan kettős érzés van bennem. Egyrészt örülök, hogy elolvastam, mivel alapmű, aranyos, vicces. Sokszor megnevettetett.

Másrészt viszont többet vártam volna tőle. Valamiért nem kötött annyira le, mint vártam. Nyilván nem unalmas, és nem is egyhangú, talán csak túl sok jó könyvet olvastam már, amikhez ez nem ért fel. 

Tudom, gyerekeknek írták. De meséket, ifjúsági regényeket is olvastam már sokkal jobbakat. Azt éreztem, miközben olvasom, hogy nagyon érdekes történeteket talált ki Milne, csak valamiért "rosszul adja elő". Vagy talán csak az a baj, hogy nem nekem írta. Elvesztettem gyerek-énemet? 

Problémám volt néhol a megfogalmazással... Tudtam volna kötekedni, de mivel ezt nagy műként tartják számon, inkább hallgatok. 

Kedvenc karakterem: Füles 

Akivel azonosulni tudtam (volna): Malacka 

Akit legkevésbé szerettem benne: Nyuszi 

Kedvenc jelenetem: amikor Kanga és Zsebibaba megérkeznek, és a többiek egy tervet eszelnek ki. 

Kedvenc idézetem: 

"- Szervusz, Malacka! - mondta végre. - Azt hittem, hogy nem vagy otthon.

- Dehogy - mondta Malacka -, te mentél el hazulról, Micimackó.

- Az igaz is - mondta Micimackó. - Tudtam, hogy egyikünk elment hazulról."