Cím: Vágyvirágzás - Nők a kibontakozó szexualitásról
Kiadó: Ad Librum
Kiadás éve: 2018
ISBN: 978-615-5758-14-0
282 oldal, 3690 Ft
Fülszöveg:
Ebben a könyvben húsz nő intim történetét olvashatod szexről, szenvedélyről, kíváncsiságról, kapcsolatokról, sebekről és fejlődésről, ahogy elmesélik, kik voltak egykor, hogyan bimbózott ki testükben a szerelem zabolátlan vadrózsája. Szabadon tárják fel titkaikat, akárcsak a mesebeli királylány az elrejtett jegyeket a furfangos legénynek.
Megismerheted a női szexualitás kalandját az első bimbózástól a virágzás szépségén át az érett gyümölcsökig. Tanúja lehetsz, ahogy követik vágyaikat, kockáztatnak, sérülnek, gyógyulnak, növekednek. Akárcsak te vagy én. Mert a merész történetek, még ha ezerarcúak is, a mélyükön ott az autentikus női tapasztalat a szexualitás kibomlásáról, ami teljes virágában az intimitást, a kapcsolatot öltöztetni ünneplőbe.
A szerző, Kuti Veronika, teológiát tanul, dúla, egykor mentálhigiénésként is lelkesedéssel gyűjtötte az idősek kalandos élettörténeteit. Asszonyszövet nevű blogján kutatja a női körben felfedezhető erőt, a termékeny hétköznapok és meghitt ünnepek egyensúlyát. Egy férj társa, három kislány édesanyja, 1100 cserkész regionális vezetője.
A könyvről:
Kezdhetném ezt a blogbejegyzést olyan klisés mondatokkal, mint "pontosan azt kaptam, amire számítottam", vagy "abszolút nem azt kaptam, amire számítottam". Ám az az igazság, hogy nem is számítottam semmire. Fogalmam sem volt, mit várjak: szókimondó, durva kifejezéseket, vagy virágnyelven fogalmazott körülírásokat?
A 282 oldalt számláló kötetet a kezembe véve egyetlen kérdés jutott eszembe: hogy lehet ennyi oldalon keresztül írni a szexualitásról úgy, hogy a téma ne váljék unalmassá?
Kuti Veronika megmutatta...
Tetszett már az alapötlet is, ugyanis a szerző húsz nővel beszélgetett kapcsolatokról, kalandokról, szexualitásról. Ezek a nők különböznek egymástól korukban, családi állapotukban, sőt, gondolkodásmódjukban is. A húsz nő őszintén és nyíltan mesélte el neki legintimebb történeteit, amit Veronika papírra (monitorra) vetett, és tett egy bátor lépést.
Azért gondolom bátor tettnek a könyv kiadatását, mert az emberek szélsőségesen reagálnak minden témában megírt szakkönyvre, riportkönyvre, hát még ha a szexualitásról szól.
Elég prűd módon kezdtem bele az olvasásba, azonban egy idő után azt vettem észre, hogy párszor szembejöttek velem olyan dolgok, amelyeket már én is átéltem, legyen az egy történet, egy érzés, egy gondolat...
Amikor megfogalmazódtak bennem a gondolatok, amelyeket le szerettem volna írni a könyvvel kapcsolatban, rájöttem, erről nem lehet objektíven írni, csak úgy lehet megfogni a témát, ha (tudatosan vagy véletlenül, de) beleszövöm saját tapasztaltaimat, élményeimet. Én azonban szeretném mégis kihagyni ezen sorokból azokat a személyes gondolataimat, amelyeket nem szívesen hallanék viszont egy ismerőssel való találkozás/beszélgetés alkalmával.
Tulajdonképpen ez egy erős könyv a témában, és hasznos is tudna lenni, ha nem reklámozná a borító, hogy a női szexualitás van porondon - ugyanis szerintem a benne foglaltak foglalkoznak a férfiak igényeivel, hozzáállásával is, csupán azért dominánsabb a női oldal, mert a kötet elbeszélői, interjúalanyai nők.
Ha nem lenne a nőies borító és a nők hangsúlyozása, biztosan férfiak is szívesen forgatnák - remélem azonban, hogy így is lesz majd néhány, aki kézbe veszi, elolvassa. Egy dolog biztos: tanulni lehet belőle. A nőknek azt, hogy hogyan fogadják el önmagukat, a férfiaknak pedig egy kicsit azt, hogyan értsenek a nők nyelvén. Én szívesen a Kedves orra alá dugtam volna 1-2 oldalt, amelyen fontosabb dolgok vannak leírva... talán egyszer meg is teszem.
Összességében egy jól megírt, történetekben bővelkedő, tartalmában igényes könyvet foghattam a kezembe. A szerző stílusát kedveltem, s bevallom, az első oldalakon tartottam ettől az egésztől, ám később egyre érdekesebbnek találtam. Köszönöm a szerzőnek, Kuti Veronikának a tiszteletpéldányt, megtisztelő volt a könyvéről írni!
A könyvről:
Kezdhetném ezt a blogbejegyzést olyan klisés mondatokkal, mint "pontosan azt kaptam, amire számítottam", vagy "abszolút nem azt kaptam, amire számítottam". Ám az az igazság, hogy nem is számítottam semmire. Fogalmam sem volt, mit várjak: szókimondó, durva kifejezéseket, vagy virágnyelven fogalmazott körülírásokat?
A 282 oldalt számláló kötetet a kezembe véve egyetlen kérdés jutott eszembe: hogy lehet ennyi oldalon keresztül írni a szexualitásról úgy, hogy a téma ne váljék unalmassá?
Kuti Veronika megmutatta...
"Én azt látom, hogy egy férfinak az önbecsüléshez, hogy szeresse magát, elfogadja magát, büszke legyen magára, ahhoz egy nő nagyon-nagyon kell."/22. oldal/
Azért gondolom bátor tettnek a könyv kiadatását, mert az emberek szélsőségesen reagálnak minden témában megírt szakkönyvre, riportkönyvre, hát még ha a szexualitásról szól.
Elég prűd módon kezdtem bele az olvasásba, azonban egy idő után azt vettem észre, hogy párszor szembejöttek velem olyan dolgok, amelyeket már én is átéltem, legyen az egy történet, egy érzés, egy gondolat...
"Ha a szexualitás tanulás, akkor sem egy egyszer és mindenkorra megszerzett, kipipálható tudás. Minden kapcsolatban elölről kezdődik, ahogy felfedezem a másikat, és azt, vele hogyan működöm együtt."/67. oldal/
Amikor megfogalmazódtak bennem a gondolatok, amelyeket le szerettem volna írni a könyvvel kapcsolatban, rájöttem, erről nem lehet objektíven írni, csak úgy lehet megfogni a témát, ha (tudatosan vagy véletlenül, de) beleszövöm saját tapasztaltaimat, élményeimet. Én azonban szeretném mégis kihagyni ezen sorokból azokat a személyes gondolataimat, amelyeket nem szívesen hallanék viszont egy ismerőssel való találkozás/beszélgetés alkalmával.
Tulajdonképpen ez egy erős könyv a témában, és hasznos is tudna lenni, ha nem reklámozná a borító, hogy a női szexualitás van porondon - ugyanis szerintem a benne foglaltak foglalkoznak a férfiak igényeivel, hozzáállásával is, csupán azért dominánsabb a női oldal, mert a kötet elbeszélői, interjúalanyai nők.
Ha nem lenne a nőies borító és a nők hangsúlyozása, biztosan férfiak is szívesen forgatnák - remélem azonban, hogy így is lesz majd néhány, aki kézbe veszi, elolvassa. Egy dolog biztos: tanulni lehet belőle. A nőknek azt, hogy hogyan fogadják el önmagukat, a férfiaknak pedig egy kicsit azt, hogyan értsenek a nők nyelvén. Én szívesen a Kedves orra alá dugtam volna 1-2 oldalt, amelyen fontosabb dolgok vannak leírva... talán egyszer meg is teszem.
Összességében egy jól megírt, történetekben bővelkedő, tartalmában igényes könyvet foghattam a kezembe. A szerző stílusát kedveltem, s bevallom, az első oldalakon tartottam ettől az egésztől, ám később egyre érdekesebbnek találtam. Köszönöm a szerzőnek, Kuti Veronikának a tiszteletpéldányt, megtisztelő volt a könyvéről írni!
Örülök, hogy írtál Verus könyvéről! És nyugodtan dugd a párod orra alá is! Tudtommal már elég sok férfi is olvasta -
VálaszTörlésráadásul örömmel - a könyvet. (Csak annyit jegyeznék meg, hogy a blogja neve Asszonyszövet és nem Asszonyszöveg.)