Szerző: Anne L. Green
Cím: Elvarratlan szálak
Kiadó: Álomgyár
Kiadás várható időpontja:
2017. október 15.
2017. október 15.
ISBN: 9786155692406
517 oldal, 3699 Ft
Fülszöveg:
A szerelem a legveszélyesebb fegyver
Aiden Cross sorsa már a születése pillanatában megpecsételődött. Az anyja halála után alig pár hónaposan az olasz maffia elől egy tanúvédelmi program keretében Amerikába menekítik, ahol a nagynénje oltalma alatt felépítheti saját életét. Az új, szeretetteljes környezetnek hála, boldog lehetne, ám mégsem találja a helyét. Egyik zűrből a másikba keveredik. A múltjának titkai lassan benne is felszínre törnek, így visszatér olasz gyökereihez, hogy ráleljen önmagára.
Baleseti sebészként helyezkedik el egy római kórházban, ahol nemcsak a hivatásába vetett hitét kapja vissza, de rátalál a szerelem is. A tökéletesnek hitt boldogságot azonban beárnyékolja a balsors. A mindennapok részévé válik a megfélemlítés, zsarolás és korrupció.
Aria Bianchi határozott, ambiciózus rezidens, akinek életében az egyetlen fontos tényező: a munkája. Ám ez akarata ellenére hamar megváltozik, amikor feltűnik az új felettese Aiden személyében. A férfi humora, lazasága, lázadó életfelfogása lenyűgözi és magával ragadja a fiatal lányt. Közös jövőjük építésének útjában azonban egy leküzdhetetlennek tűnő akadály áll: a maffia.
A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje. Legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is több izgalommal, érzelemmel, humorral fűszerezett története során végigizgulhatjuk a két szerelmes váratlan fordulatokkal, küzdelmekkel gazdagított életútját.
Kapcsolatom a könyvvel:
Úgy vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, mint a jó gyerekek a karácsonyt. Már A remény hajnalát is nagyon szerettem, Anne L. Green további köteteit szintén, a Törékeny vonzerő volt az a kötet, aminél azt éreztem, hogy teljesen függő lettem. Ennek az egész családnak a függője. Amikor az említett könyvvel végeztem, nem arra gondoltam, hogy elmennék elvonókúrára, hanem arra: "Anne! Hol az adagom a könyveidből?"
Úgy vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, mint a jó gyerekek a karácsonyt. Már A remény hajnalát is nagyon szerettem, Anne L. Green további köteteit szintén, a Törékeny vonzerő volt az a kötet, aminél azt éreztem, hogy teljesen függő lettem. Ennek az egész családnak a függője. Amikor az említett könyvvel végeztem, nem arra gondoltam, hogy elmennék elvonókúrára, hanem arra: "Anne! Hol az adagom a könyveidből?"
Tehát Chris Pratt visszakapja a szabadságát, ismét van nála esélyem. Ennek nagyon örültem, mondtam is a férjemnek, hogy vége mindennek, nincs időm rá, angolul kell tanulnom.
Aztán a kezembe vettem Anne legújabb kötetét, és Aiden... Mintha az írónő megteremtette volna Chris írott énjét. Legalábbis előttem így elevenedett meg, s végig így is képzeltem el Aident. Hozzáteszem, ettől függetlenül is belehabarodtam volna, lett is egy párnapos kalandunk. S hogy ez a kaland hogy alakult?
"Az a fajta ember voltam, aki minden áldott nap csak egy ajtót nyitogatott. Ki-be jártam, de sosem néztem meg, mi rejlik a többi zárt ajtó mögött."
/217. oldal/
A történetről, szereplőkről:
Ez a könyv minden, amire egy nőnek szüksége van. Ám erre nem jöttem rá a legelején.
Ahogy az első oldalakat olvastam, arra gondoltam, Anne a legújabb férfi karakterét nagyon elrontotta. Harmincas éveiben járó orvos, mégis olyan indulatkezelési problémái vannak, mint egy tizenéves lázadó kamaszfiúnak. Attól tartottam, nem fogom megkedvelni. Ezen az érzésemen csak erősített a férfi első konfliktusa gyerekkori barátjával, mert bár az okokat tökéletesen értettem, azt nem gondoltam, hogy verekedésbe torkollhat két érett, felnőtt férfi vitája.
Amellett, hogy bosszankodtam Aiden mentalitásán, el voltam képedve azon, ahogy Anne papírra vetette egy férfi gondolatait. Többször eszembe jutott: csak nem az írónő maga is férfi volt előző életében? Olyan, mintha ismerné a másik nem gondolatait, annyira tipikus férfi-reakciói voltak Aidennek, hogy ha csak az ő karakteréről olvastam volna végig és nem tudtam volna, hogy ki írta, azt gondoltam volna, hogy a megálmodója férfi volt.
Durván indult, pörgősen, semmi romantika, csak az izzasztó, vad valóság. Bevallom, ez a néhány oldal nagyon nem tetszett. Anne finom kis világába ez nagyon nem illett bele, és megdöbbentem, hogy ez a kötet mégis ilyen - legalábbis ezt hittem róla néhány percig.
Azonban nem kellett sokat várnom, hogy megkapjam, amit akartam. Aiden Amerikából Olaszországba utazik, hogy megismerhesse a hazáját, a gyökereit. Itt vállal el egy orvosi munkát, amelyet felelősségteljesen el is végez. Amellett, hogy az emberek életének megóvása hajtja előre, jó hatással van rá a rezidense, Aria, akit akarata ellenére kellett szárnyai alá vennie. Ahogy leszállt a gép Olaszországban, máris belecsöppentem abba a világba, amit elvártam ettől a könyvtől, s Aidennel ellentétben én végre úgy éreztem, hazai pályán vagyok. Aiden és Aria nagyon nehezen tudtak csak meggyőzni engem, hogy valóban orvosnak valók, mert gyakran nem ahhoz méltón viselkedtek. Amikor azonban ez sikerült, beleolvadtam az ő kapcsolatukba.
A nagy csajozógép Aiden olyan érzésekkel szembesül a számára eddig idegen országban, amiket egy ideig nem tudja, hogyan kezeljen. Aria is próbálja lebontogatni a maga köré felépített falakat, s ugyan eddig ő kizárólag a karrierjének élt, azt építgette, nem tud ellenállni Aiden társaságának. Megismerkedésüktől kezdve pedig (ami egyébként még a kötet elején bekövetkezik) úgy pörögnek az események, hogy az olvasónak nincs ideje unatkozni. Szép lassan beivódik az ember tudatába Aiden személyisége és a könyv felénél azon kapja magát az olvasó, hogy már megint egy kitalált fickóba szerelmes.
Aria neve elbűvölt, a személyisége nem annyira. Túlságosan tökéletesnek tűnt nekem. Okos, csinos, dekoratív, mindenki számára elérhetetlen, mégis az átlaghoz képest sokkal tapasztaltabb... Örültem volna, ha kiderül, hogy ő is csak ember, és létezik neki is hibája. Amellett azonban, hogy ennyire éles eszűnek volt leírva, mégis logikátlannak tartottam az ő viselkedését elég sok szituációban. Voltak olyan cselekedetei, aminek ha nagyon kerestünk volna, se találtunk volna értelmet, de elnéztem neki, mert Aiden is elnézte.
Az egész történetet két szemszögből - Aria és Aiden szemszögéből - ismerjük meg. Ezt Anne könyveinél már megszoktuk, Ami ezt az újat mégis különlegessé teszi, hogy akadtak olyan jelenetek, melyekről mindkét fél beszélt, így volt olyan egymást követő két fejezet, amelyek pontosan ugyanazt az időszakot ölelték fel.
Imádtam, faltam a sorokat. Aztán jött a mesés pofáraesés, egy olyan fordulat, ahol kiesett a kezemből a könyv. Az írónő olyan könyörtelen dolgot tett, hogy csak pislogtam(és talán valami olyasmi is elhagyta a számat, hogy "vattafuk").
A végére Aidenből egy igazi férfi lett, és ha az elején meg is vetettem sok tettéért, a kötet végére felnéztem rá. Érezhető nála a jellemfejlődés és jót is tett neki.
Ez a könyv minden, amire egy nőnek szüksége van. Ám erre nem jöttem rá a legelején.
Ahogy az első oldalakat olvastam, arra gondoltam, Anne a legújabb férfi karakterét nagyon elrontotta. Harmincas éveiben járó orvos, mégis olyan indulatkezelési problémái vannak, mint egy tizenéves lázadó kamaszfiúnak. Attól tartottam, nem fogom megkedvelni. Ezen az érzésemen csak erősített a férfi első konfliktusa gyerekkori barátjával, mert bár az okokat tökéletesen értettem, azt nem gondoltam, hogy verekedésbe torkollhat két érett, felnőtt férfi vitája.
"Nincsenek jófiúk! Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség köztük, hogy egyesek jobban játsszák a szerepüket, mint mások."
/161. oldal/
Amellett, hogy bosszankodtam Aiden mentalitásán, el voltam képedve azon, ahogy Anne papírra vetette egy férfi gondolatait. Többször eszembe jutott: csak nem az írónő maga is férfi volt előző életében? Olyan, mintha ismerné a másik nem gondolatait, annyira tipikus férfi-reakciói voltak Aidennek, hogy ha csak az ő karakteréről olvastam volna végig és nem tudtam volna, hogy ki írta, azt gondoltam volna, hogy a megálmodója férfi volt.
Azonban nem kellett sokat várnom, hogy megkapjam, amit akartam. Aiden Amerikából Olaszországba utazik, hogy megismerhesse a hazáját, a gyökereit. Itt vállal el egy orvosi munkát, amelyet felelősségteljesen el is végez. Amellett, hogy az emberek életének megóvása hajtja előre, jó hatással van rá a rezidense, Aria, akit akarata ellenére kellett szárnyai alá vennie. Ahogy leszállt a gép Olaszországban, máris belecsöppentem abba a világba, amit elvártam ettől a könyvtől, s Aidennel ellentétben én végre úgy éreztem, hazai pályán vagyok. Aiden és Aria nagyon nehezen tudtak csak meggyőzni engem, hogy valóban orvosnak valók, mert gyakran nem ahhoz méltón viselkedtek. Amikor azonban ez sikerült, beleolvadtam az ő kapcsolatukba.
"Az első nő, akit megcsókolsz, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolsz meg. "
/119. oldal/
Aria neve elbűvölt, a személyisége nem annyira. Túlságosan tökéletesnek tűnt nekem. Okos, csinos, dekoratív, mindenki számára elérhetetlen, mégis az átlaghoz képest sokkal tapasztaltabb... Örültem volna, ha kiderül, hogy ő is csak ember, és létezik neki is hibája. Amellett azonban, hogy ennyire éles eszűnek volt leírva, mégis logikátlannak tartottam az ő viselkedését elég sok szituációban. Voltak olyan cselekedetei, aminek ha nagyon kerestünk volna, se találtunk volna értelmet, de elnéztem neki, mert Aiden is elnézte.
"Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart; de hogy mit hoz ki belőlünk az együttélés? Jót vagy rosszat? Ezt nem láthattuk előre. Egy biztos, minden kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Minden az összecsiszolódásról szólt, fel kellett ismernünk az együttélés csapdáit."/274. oldal/
Az egész történetet két szemszögből - Aria és Aiden szemszögéből - ismerjük meg. Ezt Anne könyveinél már megszoktuk, Ami ezt az újat mégis különlegessé teszi, hogy akadtak olyan jelenetek, melyekről mindkét fél beszélt, így volt olyan egymást követő két fejezet, amelyek pontosan ugyanazt az időszakot ölelték fel.
Imádtam, faltam a sorokat. Aztán jött a mesés pofáraesés, egy olyan fordulat, ahol kiesett a kezemből a könyv. Az írónő olyan könyörtelen dolgot tett, hogy csak pislogtam
A végére Aidenből egy igazi férfi lett, és ha az elején meg is vetettem sok tettéért, a kötet végére felnéztem rá. Érezhető nála a jellemfejlődés és jót is tett neki.
Összességében:
Izgalmas, lebilincselő és laza. Igényesen szórakoztat, ami manapság ritkaságszámba megy. Anne jól bánik a szavakkal és az is látszik, hogy regényeinek legnagyobb erőssége az érzelmek kimutatása, pontos, részletes leírása. Ráadásul megmutatta, hogy még mindig tud nekünk újat mutatni, még mindig van olyan (szak)terület, amelyhez ért és eddig még nem villogtatta meg a tudását a témában.
Nem tudom, az írónő tudatosan épített-e egyetlen oldalba két easter egg-et is, az viszont biztos, hogy ezeknek köszönhetően a 264. oldal lett a kedvencem. Aiden akárhány ruhadarabot ledobhat magáról, ezt még ő sem tudja überelni. (Erről viszont nem is írok többet, kellőképpen elhúztam a mézesmadzagot, akit érdekel, olvassa el a könyvet! :) Annyit azonban elárulhatok, hogy minimum a korábbi Anne-kötetek címét ismerni kell, és a könyvek közötti összefüggést ahhoz, hogy az ember megmosolyogja a két mondatot.)
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése