Cím: Elárult szavak
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2013
255 oldal, 2950 Ft
Fülszöveg:
Regény a mindent felemésztő érzelmekről, a féltékenységről és az árulásról, melyekben a szerelmi játszmák lényege tárulkozik fel. Félix és Edit szerelme egyszerre elsöprő és kínzóan fájdalmas, hevesen lángoló és szívből gyűlölő, védelmező és támadó, ahol az elmulasztott szavak megbosszulják magukat, s a bizalmatlanság rémisztő árnnyá nő. Vajon fátylat lehet-e borítani a múltra, túl lehet-e lépni a sérelmeken, s megláthatjuk-e valaha is a másikat úgy, amilyen az valójában?
Bruck András neve jól cseng az Élet és Irodalom olvasóinak körében. Most egy másik arcát ismerhetjük meg.
A borítóról:
A borítón található kép olyan, akár egy jól kidolgozott homokrajz, ez különlegessé, egyedivé teszi az egész könyv hangulatát - kívülről. Már ez az érdekes kép és elrendezés is felkeltette a figyelmemet, és kíváncsi lettem a könyvre.
A könyvről:
Történetünk egy szerelmespár autóbalesetével indul, mely egy féltékenység adta veszekedés következménye. A férfi (Félix) eszméletét veszti, s mire felébred, a szerelme (Edit) már nincs a helyszínen, helyette ott áll egy idegen férfi (amit mellesleg nem igazán értettem, hiszen ha valaki autóbalesetet szenved, igyekszünk segíteni neki, nem pedig állunk mellette és nézzük őt), aki hazaviszi őt Budapestre. A következő fejezetekben Félix és Edit őrlődéseiről, sértettségéről és megbánásáról olvashatunk, hogy a két fél milyen módon jut túl ezen a kapcsolaton, és hogy egyáltalán túl szeretnének-e adni rajta.
Aztán egy fordulat következik a történetben: Editet egy férfi követi, méghozzá ugyanaz, aki az autóbaleset szemtanúja volt, hivatását tekintve rendőr. Zaklatni kezdi, ezért pedig a nő Félixet okolja, biztos benne, hogy ő küldte rá ezt az embert.
Fő problémája a karaktereknek, hogy képtelenek egymással kulturáltan kommunikálni. Ez pedig igaz szerintem a mai kapcsolatoknak a nagy részére: az egyik fél kitalálja, hogy szerinte mi a probléma és hogyan alakult ki, de meg sem hallgatja a másikat, ezáltal nem is jön rá az igazságra.
Ez a mű igazi társadalomkritika, görbetükröt mutat a jelenlegi huszonévesek elé, hiszen valljuk be, ilyenek vagyunk: az számít, hogy mi mit szeretnénk, mit gondolunk, a másik igényeit és véleményét meg sem halljuk. Edit abszolút megtestesíti az átlagos nők hozzáállását az élethez - ha úgy tartja kedve, kiugrik Franciaországba egy hétvégére, vagy egyszerűen csak napokig csavarog Pesten a barátnőjével, nem is törődve azzal, hogy ki tudja, mi történhetett barátjával az autóbaleset óta. Kicsit abszurdnak tűnik, hogy még csak nem is érdeklődött, egyáltalán túlélte-e Félix.
A könyv végén eszembe jutott egy klasszikus, ráadásul a kedvencem: Dosztojevszkij könyve, a Bűn és bűnhődés. A szerelmi őrlődések helyett vagy után szívesen olvastam volna még Félix belső gondolatairól, tetteinek a lelki következményeiről.
Aztán egy fordulat következik a történetben: Editet egy férfi követi, méghozzá ugyanaz, aki az autóbaleset szemtanúja volt, hivatását tekintve rendőr. Zaklatni kezdi, ezért pedig a nő Félixet okolja, biztos benne, hogy ő küldte rá ezt az embert.
Fő problémája a karaktereknek, hogy képtelenek egymással kulturáltan kommunikálni. Ez pedig igaz szerintem a mai kapcsolatoknak a nagy részére: az egyik fél kitalálja, hogy szerinte mi a probléma és hogyan alakult ki, de meg sem hallgatja a másikat, ezáltal nem is jön rá az igazságra.
A könyv végén eszembe jutott egy klasszikus, ráadásul a kedvencem: Dosztojevszkij könyve, a Bűn és bűnhődés. A szerelmi őrlődések helyett vagy után szívesen olvastam volna még Félix belső gondolatairól, tetteinek a lelki következményeiről.
A szereplőkről:
Félixnek és Editnek, azaz a két főhősnek nem igazán sikerült belopniuk magukat a szívembe. Félixet még könnyebb volt elviselni, de Edittől a plafonon voltam. Önző, makacs és csak a saját igazával van elfoglalva. Olyan nő, akiből nagyon sok szaladgál jelenleg is az utcán. Egyébként meg mindkét karakter olyan, mint egy elkényeztetett, gazdag, városi huszonéves. Anna már inkább volt szerethető karakter, ahogyan István is, sajnálom, hogy nem kaptak több szerepet. István a maga különleges, igazából fel sem fogható jellemével igazi színfoltja volt a regénynek. Marát kissé túlzásnak éreztem, bár biztosan vannak olyanok, mint ő. Én nem tudnék vele egy társaságban lenni, nekem ő túl elvont, vagyis túlságosan "alter".
Jó lett volna belelátni a rendőr fejébe is kicsit, hogy mit miért tesz, nem igazán vált világossá, hogy mi vezette erre az útra, és hogy mik jártak a fejében a különböző tettei előtt vagy után.
Érdemes lassan ízlelgetni minden mondatát ennek a könyvnek, mert gyönyörűen van megírva, öröm, hogy léteznek igényes kortárs magyar regények!
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése