Szerző: Simone Elkeles
Cím: Rules of Attraction - A vonzás szabályai
Eredeti cím: Rules of Attraciton
Fordította: Neset Adrienn
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
363 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Carlos Fuentes úgy érezte, hogy elárulták. Istenített bátyja, Alex kilépett a Latin Vérből, hogy bebiztosíthassa jövőjét gringa csajával, Brittanyvel. Ami még ennél is bosszantóbb: Alex rákényszerítette Carlost, hogy térjen vissza Mexikóból, és próbáljon meg hozzá hasonlóan tisztességes életet élni. A gond csak ott van, hogy Carlos imádja a veszélyt. Ráadásul annak ellenére sem könnyű minden szálat elvágnia mexikói bandájától, hogy Alex egyetemi tanárához költözik Coloradóba.
Carlos nem találja a helyét a kertvárosban. Vendéglátója lánya, Kiara iránt érzett szerelme teljesen felkavarja, hiszen a lány egyáltalán nem hasonlít azokhoz a vad chicákhoz, akikkel eddig randizott. De Carlos és Kiara hamarosan rádöbbennek, hogy szívügyekben a vonzás szabályai felülírják a társadalmi különbségeket, és átívelnek azokon a nehézségeken, amelyek szétválasztanák a szerelmeseket.
A borítóról:
Mint a Vörös Pöttyös könyvek legtöbbjének, ennek is nagyon igényes a borítója. Kis betekintést nyújt abba a hangulatba, amit a történet nyújt az olvasóknak. Sőt, tulajdonképpen a borítón lévő két modell az egyik jelenetet elevenítik meg, bár mivel én azt másképpen képzeltem el, igyekeztem elvonatkoztatni ettől.
Mint a Vörös Pöttyös könyvek legtöbbjének, ennek is nagyon igényes a borítója. Kis betekintést nyújt abba a hangulatba, amit a történet nyújt az olvasóknak. Sőt, tulajdonképpen a borítón lévő két modell az egyik jelenetet elevenítik meg, bár mivel én azt másképpen képzeltem el, igyekeztem elvonatkoztatni ettől.
A történetről:
Először nagyon csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy a második könyv nem az elsőnek a folytatása. Sőt, hiába van három részes könyvsorozatnak megnevezve, a három kötet lényegében külön regényekként is olvasható. A kapocs, hogy mindegyik 1-1 Fuentes-fiú életéről szól. Míg a Tökéletes kémia a legnagyobb testvér, Alex szerelmi történetét írja le, addig ez Carlossal, a középső fiúval foglalkozik.
Időben követi az első kötet történéseit, ezért aki még azt sem olvasta, annak spoileres a könyv is és talán az értékelésem is.
A könyv hangulata akár az elsőé, a sztori is nagyon hasonló. Ezt már az első oldalakon is éreztem, mégsem tudtam azt mondani, hogy nem akarom elolvasni. Egyáltalán nem éreztem úgy, mintha ugyanazt a könyvet olvasnám másodjára.
Nehéz volt úgy megkedvelni Carlost, mint a Tökéletes kémiában Alexet, de nem lehetetlen. Kezdetekben nem tudtam úgy figyelni őt, ahogy a regények "főpasijait" szoktam, nem voltam képes meglátni benne a majdnem felnőtt, szépfiús karaktert. Nekem megragadt a "kisöccs"-szerepben. Ha arról olvasok, hogy Xy az Yz-nek az öcsikéje, akkor az gyerekesnek hat. Küzdöttem ellene sokáig, reménytelenül. Aztán úgy döntöttem, beletörődöm az egészbe. Na ez volt az a pont, ami számomra a megváltást hozta, és ekkortól tudtam igazán élvezni a könyv minden egyes mondatát.
Carlos elutazott Alexhez, én pedig nagyra értékeltem, hogy ismét találkozhatok azokkal a karakterekkel, akiket korábban megkedveltem. Egy iskolai balhé miatt nem maradhatott a bátyjánál, ezért annak főiskolai tanárához költözött (akinek a lánya mellesleg Carlos osztálytársa). Belecsöppent egy olyan családi idillbe, amilyenben neki soha nem volt része eddig: megismerhette, milyen az apai szeretet, és az, amikor a család igazán összetart, támogatják, segítik egymást. A családot megkedvelte ugyan, de a világot, amelyben ők élnek, visszataszítónak tartotta. A hideg rázta a bio ételektől és a pénz szórásától... De valahogy mégis szerethetőnek tartotta a szülőket, sőt, még Brandont is, Kiara öccsét.
Ám a múltjától nem szabadulhatott, az üldözte őt még ide is, úgyhogy kénytelen volt szembenézni vele, és úgy döntött, ezt segítséggel teszi.
Ismét két nézőpontból leshetünk bele a szereplők életébe: Carloséból és Kiaráéból. Ez ad egy pluszt a könyvnek, így lesz kerek és érthető minden tettük és érzésük.
Kevesebb esemény és akció volt ebben a kötetben, mint az elsőben, viszont én azon a véleményen vagyok, hogy sokkal lebilincselőbben lett megírva. Az utolsó mondat pedig akkorát robbant, hogy ezt bizony nehéz lesz a harmadik könyvvel felülmúlni.
Először nagyon csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy a második könyv nem az elsőnek a folytatása. Sőt, hiába van három részes könyvsorozatnak megnevezve, a három kötet lényegében külön regényekként is olvasható. A kapocs, hogy mindegyik 1-1 Fuentes-fiú életéről szól. Míg a Tökéletes kémia a legnagyobb testvér, Alex szerelmi történetét írja le, addig ez Carlossal, a középső fiúval foglalkozik.
Időben követi az első kötet történéseit, ezért aki még azt sem olvasta, annak spoileres a könyv is és talán az értékelésem is.
A könyv hangulata akár az elsőé, a sztori is nagyon hasonló. Ezt már az első oldalakon is éreztem, mégsem tudtam azt mondani, hogy nem akarom elolvasni. Egyáltalán nem éreztem úgy, mintha ugyanazt a könyvet olvasnám másodjára.
Nehéz volt úgy megkedvelni Carlost, mint a Tökéletes kémiában Alexet, de nem lehetetlen. Kezdetekben nem tudtam úgy figyelni őt, ahogy a regények "főpasijait" szoktam, nem voltam képes meglátni benne a majdnem felnőtt, szépfiús karaktert. Nekem megragadt a "kisöccs"-szerepben. Ha arról olvasok, hogy Xy az Yz-nek az öcsikéje, akkor az gyerekesnek hat. Küzdöttem ellene sokáig, reménytelenül. Aztán úgy döntöttem, beletörődöm az egészbe. Na ez volt az a pont, ami számomra a megváltást hozta, és ekkortól tudtam igazán élvezni a könyv minden egyes mondatát.
Carlos elutazott Alexhez, én pedig nagyra értékeltem, hogy ismét találkozhatok azokkal a karakterekkel, akiket korábban megkedveltem. Egy iskolai balhé miatt nem maradhatott a bátyjánál, ezért annak főiskolai tanárához költözött (akinek a lánya mellesleg Carlos osztálytársa). Belecsöppent egy olyan családi idillbe, amilyenben neki soha nem volt része eddig: megismerhette, milyen az apai szeretet, és az, amikor a család igazán összetart, támogatják, segítik egymást. A családot megkedvelte ugyan, de a világot, amelyben ők élnek, visszataszítónak tartotta. A hideg rázta a bio ételektől és a pénz szórásától... De valahogy mégis szerethetőnek tartotta a szülőket, sőt, még Brandont is, Kiara öccsét.
Ám a múltjától nem szabadulhatott, az üldözte őt még ide is, úgyhogy kénytelen volt szembenézni vele, és úgy döntött, ezt segítséggel teszi.
Ismét két nézőpontból leshetünk bele a szereplők életébe: Carloséból és Kiaráéból. Ez ad egy pluszt a könyvnek, így lesz kerek és érthető minden tettük és érzésük.
Kevesebb esemény és akció volt ebben a kötetben, mint az elsőben, viszont én azon a véleményen vagyok, hogy sokkal lebilincselőbben lett megírva. Az utolsó mondat pedig akkorát robbant, hogy ezt bizony nehéz lesz a harmadik könyvvel felülmúlni.
A szereplőkről:
Carlos a testvéréhez hasonlóan rosszfiúként van beállítva a környezete előtt, erről azért ő is nagyban tehet. Azonban ahogy Alex sem, ő sem annyira rossz, mint amennyire első olvasatra tűnik. Persze az olvasó erről csak onnan tudhat, hogy Carlos szemszögéből is olvashatjuk a történetet. Sebezhető és igazán könnyű neki fájdalmat okozni, emellett azonban hatalmas az egója. Mondhatni, jóképű, népszerű, és ezt ő nagyon jól tudja, vissza is él vele.
Kiara egy csöndes, szemérmes(nek tűnő), visszafogott csaj, annyira gátlásos, hogy amikor zavarban van, dadog. Emellett megrögzött kocsimániás, akkor szerel autót, amint csak az ideje engedi, imád hegyet mászni és nem fél kimondani azt, amit gondol. Bevallom őszintén, néha még meg is döbbentett, hogy mennyire nem fél... Volt egy pont, ahol furcsállottam, hogy mennyire könnyen megnyílt Carlosnak ahhoz képest, hogy előtte meg szinte senkihez nem mert hozzászólni. Nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy Carlosnak nem az esete, és éppen emiatt a kijelentés miatt sokáig egy csúnya lányt képzeltem el a helyére. Szerencsére sikerült ezt a képet is elhessegetni a fejemből. Kedveltem a karakterét, és vártam, hogy vajon fejlődik-e, illetve változik-e valamerre.
Alex és Brittany viszont egy kicsit csalódást okozott nekem... Ledöbbentem a viselkedésükön, mintha teljesen más karakterekről írt volna az írónő. Brittany átment egy buta Dr. Szöszi utánzatba, idegesítő lett és pipiskedő. Nagyon taszított a viselkedése. Alex pedig egy igazi papucs lett, mondjuk ez még akár elfogadható is lenne, hiszen Brittany miatt sokat változott már az első kötetben is.
Kedvenc mellékszereplőm Tuck volt, valamiért mindig a szívemhez nőnek a könyvekben a meleg srácok. Brandont, Kiara öccsét is bírtam, forma volt, néha még Carlos is ledöbbent rajta.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 4/5
Kidolgozottság: 5/5
Carlos a testvéréhez hasonlóan rosszfiúként van beállítva a környezete előtt, erről azért ő is nagyban tehet. Azonban ahogy Alex sem, ő sem annyira rossz, mint amennyire első olvasatra tűnik. Persze az olvasó erről csak onnan tudhat, hogy Carlos szemszögéből is olvashatjuk a történetet. Sebezhető és igazán könnyű neki fájdalmat okozni, emellett azonban hatalmas az egója. Mondhatni, jóképű, népszerű, és ezt ő nagyon jól tudja, vissza is él vele.
Kiara egy csöndes, szemérmes(nek tűnő), visszafogott csaj, annyira gátlásos, hogy amikor zavarban van, dadog. Emellett megrögzött kocsimániás, akkor szerel autót, amint csak az ideje engedi, imád hegyet mászni és nem fél kimondani azt, amit gondol. Bevallom őszintén, néha még meg is döbbentett, hogy mennyire nem fél... Volt egy pont, ahol furcsállottam, hogy mennyire könnyen megnyílt Carlosnak ahhoz képest, hogy előtte meg szinte senkihez nem mert hozzászólni. Nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy Carlosnak nem az esete, és éppen emiatt a kijelentés miatt sokáig egy csúnya lányt képzeltem el a helyére. Szerencsére sikerült ezt a képet is elhessegetni a fejemből. Kedveltem a karakterét, és vártam, hogy vajon fejlődik-e, illetve változik-e valamerre.
Alex és Brittany viszont egy kicsit csalódást okozott nekem... Ledöbbentem a viselkedésükön, mintha teljesen más karakterekről írt volna az írónő. Brittany átment egy buta Dr. Szöszi utánzatba, idegesítő lett és pipiskedő. Nagyon taszított a viselkedése. Alex pedig egy igazi papucs lett, mondjuk ez még akár elfogadható is lenne, hiszen Brittany miatt sokat változott már az első kötetben is.
Kedvenc mellékszereplőm Tuck volt, valamiért mindig a szívemhez nőnek a könyvekben a meleg srácok. Brandont, Kiara öccsét is bírtam, forma volt, néha még Carlos is ledöbbent rajta.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 4/5
Kidolgozottság: 5/5
köszi az előzetest :) most kezdek hozzá, bár talán nem az én korosztályomnak való egyik sem az elsőt mégis rettentően imádtam akkor valószínű ezt is fogom :D
VálaszTörlésIgazán nincs mit! Örülök, hogy volt értelme írnom a könyvről! :)
VálaszTörlés