Szerző: Pergel Zsolt
Cím: Az alázat gyönyöre
Kiadás éve: 2014
Kiadó: enkiadom.hu
224 oldal, 2990 Ft
Fülszöveg:
E könyv témája nem "szürke", és "árnyalatai" sincsenek, ám a szexualitás valamilyen szinten mindenkiben ott lévő, sötét darabkáját tárja az olvasó elé. Hétköznapi életünkben többnyire a társadalom által elvártat tesszük, ügyelünk arra, hogy ne lógjunk ki a sorból. De mi van akkor, ha vesszük a bátorságot és változtatunk, felrúgjuk a szabályokat, és fejest ugrunk a féktelen, vad erotikába? Mi történik akkor, ha a kezdetben izgalmas kaland irányítása kicsúszik a kezünkből, és tehetetlenül sodródunk valaki más akarata szerint? Ha mindent megszabnak, ha mindent megtesznek velünk, amit csak akarnak, és mi van akkor, ha mindez jó nekünk? Fáj, szétmorzsol, szenvedést hoz, kifacsar. Akarjuk, de ugyanakkor ki is maradnánk belőle, mert közben elbizonytalanodunk, és nem tudjuk, hogy valóban ez-e a legtitkosabb vágyunk. Álarc nélkül felvállalni önmagunkat? Kinek lenne hozzá elég bátorsága? A történet főszereplőjének, Kendrának van. Nem várt tapasztalatokat szerez, ám rájön, nem ezt keresi. Többet akar, vadabbat, célirányosabbat. Kijelölnek mellé egy dominuszt, egy mestert, aki válogatott eszközökkel elkezdi szétrombolni Kendra személyiségét, hogy a romokból létrehozzon egy újat. Test és lélek egyszerre szenved, de ezt áthatja a zabolátlan szexualitás. Egy váratlan fordulat következtében mindez a nő családjának jelenlétében történik. A dominusz megállíthatatlanul tör előre, és kínok tárházát szabadítja rá tanítványára. Az önkéntesség megszűnik, de nincs szabadulás, csak ha átmegy a vizsgán, és új ember lesz belőle. Vajon sikerül neki?
A borítóról:
Igencsak kétes érzés volt bennem a borítóval kapcsolatban... Először is: gyönyörű! Imádtam, hogy a nő szája ennyire előtérbe helyeződik, és minden más fekete-fehér a képen, így szép, ahogy van, nem giccses, mégis figyelemfelkeltő. Egy szép borítójú könyvként tekintettem rá, és ide-oda pakoltam akkor is, amikor vendégek jöttek hozzánk. Azonban ahogy beleolvastam, dugdosni kezdtem, valamiért azt hittem, hogy ha én tudom, mi van a könyvön belül, akkor biztosan más is. :) Férjem hívta fel rá a figyelmemet, hogy nem kell elrejtenem, hiszen a borítóról nem tudják meg az emberek, hogy milyen stílusú könyvet olvasok.
A szereplőkről:
Kendra valami elviselhetetlenül idegesítő liba volt számomra... Idegesített benne szinte minden. Érdekes, hogy az összes többi szereplő viszont úgy volt szimpatikus, ahogy volt, lehetett az jó vagy rossz karakter, tökéletesen illett mindenki a szerepébe. Nyilván köszönhető ez annak is, hogy szépen kidolgozott karakterekkel szembesíti az olvasókat az író, megismerhettem a legtöbbjük személyiségét. Leonáról és Kronról olvastam volna még szívesen egy kicsit többet, de hátha lesz még rá alkalmam. ;)
Mint önmagát kissé frigidnek mutató pedagógus és édesanya, nem is az zavart, amit Kendra tett, hanem azon bosszankodtam végig, hogy mindezt egy férj és egy kisgyermek mellett teszi. Miért akkor szeretne "élni", amikor már családja van? Talán pont emiatt nem laposodtam bele az olvasásba, unalmas lett volna, ha nincs min felháborodni.
Talán nem is tapasztaltam még olyat, hogy egy főszereplőt utáltam, a könyvet mégis imádtam, minden oldalát. Tipikusan annak a példája, amit már rengetegszer hangoztattam az olvasásaim, értékeléseim során, hogy attól, hogy a főszereplő nem szimpatikus, a történet még lehet nagyon jó.
Josh és John a nevek miatt kicsit megzavartak, túlságosan egyezett a nevük, és eleinte észre sem vettem, hogy két különböző emberről van szó, mindaddig, míg egymással el nem kezdtek beszélni. Josht még most sem tudom hová tenni, fogalmam sincs, mit gondoljak róla.
Ha kedvenc karaktert kellene választanom, egyértelműen Diana az, bár nem túl sok az, amit megtudtam róla, de hamar belopta magát a szívembe. Nagyon magamra ismertem benne (nyilván nem a problémái terén, hanem a gondolkodásmódban). Az ő helyzetében ugyanezek lettek volna a reakcióim: döbbenet, felháborodás, ugyanakkor kíváncsiság. Tiszteletben tartja a barátnője döntéseit, nem ítélkezik felette, ugyanakkor őszintén megmondja neki, hogy gerinctelenség mindezt egy családdal az oldalán tennie (végig úgy éreztem, ebben a hülye világban ő az egyetlen normális :)).
A történetről, stílusról:
Volt nekem egy közepes értékelésem Zsolt egyik korábbi könyvéről (Pizza, szerelem, Mexikó...). Nos, azt úgy ahogy van, félre lehet tenni, és teljesen másképpen kezelni ezt a könyvet. Ha a kezembe nyomta volna valaki borító nélkül, nem tippeltem volna arra, hogy ugyanaz az írója a két könyvnek. Ez ugyanis nagyon belopta magát a szívembe.
Az volt az egyetlen problémám a könyvvel, hogy az első oldaltól kezdve annyira lekötött, hogy nem tudtam letenni. Botrányos volt. Teljes mértékben pozitív értelemben, de baromi botrányos. Szerintem Az alázat gyönyöre olvasói két csoportra oszthatók: akik szeretik és ezt fel is vállalják, és akik szeretik, de szégyellik, hogy ennyire lekötötte őket, ezért felháborodást színlelve eldugják otthon, hogy nehogy valaki meglássa, ilyen könyv is lapul a lakásban.
A stílusról Bukowski könyvei, a történetről Vatanabe könyve, a Japán szeretők jutott eszembe. Míg az előző hatalmas kedvencem, úgy az utóbbi végigolvasása kínszenvedés volt, nagyon utáltam. Ezt a kötetet viszont most élvezettel olvastam.
Kicsit többről szól, mint amennyit az író elénk tár, és valószínűleg szándékosan próbálja belénk csempészni ezt a gondolatot: ki mer önmaga lenni? Van egy olyan érzésem, igen meglepődnénk, hogy az emberek mennyire kis része képes arra, hogy megmutassa, ki ő valójában.
Kendra nem csupán klubba jár, nem csupán újat szeretne megismerni. Leginkább arra kíváncsi, hogy ki ő, milyen utat szánt neki a sors, és meddig képes elmenni, mennyire képes feszegetni a határokat.
Nagyon mocskos, de mindez annyira lebilincselő stílusban megírva, hogy tényleg letehetetlen lesz. Míg Kron Kendra határait próbálja megismerni és éppen hogy nem lépi túl, addig ugyanezt teszi az olvasóival Pergel Zsolt. Aztán amikor úgy érezzük, ennél durvább nem jöhet, kapunk egy olyan fordulatot a történetben, hogy leesik az állunk. Így kell az olvasókat levenni a lábukról. Jó történettel, igényes köntösben.
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Szereplők: 4/5
Kedvenc szereplő: Diana
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése