Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Szerző: Lev Tolsztoj
Cím: Anna Karenina
Eredeti megjelenés éve: 1878
Kiadó: Európa
Az általam olvasott kötet kiadási éve: 1974
842 oldal

Fülszöveg: 

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Beköszönő: 
Köszöntelek az új, könyvértékelős blogomon! :) Remélem, lesz értelme írni és akad majd ember, aki olvassa, és akinek tanácsot adhatok abban, hogy melyik a jó könyv. 

A könyvről: 

Az Anna Kareninának idén áprilisban estem neki. Hogy milyen indíttatásból, nem emlékszem, csak hogy már rég terveztem, hogy elolvasom. Alapmű, úgyhogy mindenképpen szükség volt az olvasására, ráadásul gyakran jutott eszembe egy középiskolás osztálytársnőm, aki rengetegszer fogta a kezében és bújta a kötetet. A kétkötetes kiadást szereztem be, így nem tűnt olyan hosszúnak, amikor csak a felét tartottam a kezemben. :)

Az első kötet nagyon lassan, vontatottan ment. Persze ez nem a könyv hibája, hanem az enyém, nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda. Lassan sikerült csak a történetbe való belerázódás, de azt mondom, megérte az erőfeszítést, mert később nagyon értékes lett számomra. Bosszant, hogy az oroszoknak háromelemű nevük van, és még a becenevük sem hasonlít egyik elemre sem, ezáltal nehéz volt rájönni, hogy éppen kiről van szó, de aztán sikerült mindig összeraknom. 

A második kötetet már szinte zabáltam. Nagyon tetszett, ahogy Anna sorsáról ír Tolsztoj, Levin mezőgazdasági elmélkedései is nagyon magukkal ragadtak. Szinte hallottam a kaszák suhogását, a munkások énekét, a föld szagát. Anna néhol kicsit idegesítő volt a stílusával, megkeseredettségével, és bár sokan negatív karakterként értékelik, számomra azért többségében szerethető volt. 

Sajnálom, hogy a könyv vége tragikus lett, bár ezt sejtettem, hogy így lesz. 

Összegezve annyit írnék a könyvről, hogy: orosz. Nagyon szeretem az orosz írókat, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Gogolt, Gorkijt... Nem csalódtam a könyvben. Ha nem tudtam volna, ki írta, és a nevek sem lennének beleírva, akkor is rájöttem volna, hogy orosz. A stílusából érezhető, ugyanis ezeknek a könyveknek megvannak a maguk sajátosságaik, amik miatt számomra ennyire értékesek lesznek.