2011. június 22., szerda

Gustave Flaubert: Bovaryné

Szerző: Gustave Flaubert
Cím: Bovaryné
Eredeti cím: Madame Bovary
Első magyar kiadás: Révai, 1904
Az én példányom: Európa, 2007
330 oldal
 













Fülszöveg:
„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle.” 
Henry James

"Más mondanivalójuk nem volt egymásnak? Pedig komolyabb beszélgetéssel volt tele a szemük; s míg keresgélték a lapos mondatokat, mind a ketten úgy érezték, hogy ugyanaz a fajta lankatag vágyódás fogja el őket; olyan volt, mint a lélek suttogása, mélyről jövő, folyamatos, elnyomta a szavak hangját. Meglepte őket ez az új édesség, és meglepetésükben nem is jutott eszükbe, hogy beszéljenek erről az érzetről, vagy hogy az okát tudakolják. A jövőbeli boldogság, mint a trópusi táj, az őt megelőző roppant térbe előrevetíti eredendő lágyságát, illatos, langyos levegőjét, s megmámorosodva szendereg benne az ember, nem nézi a látóhatárt, nem is látja."

A könyvről: 
Ahol csak szó volt a könyvről, mindig rosszat hallottam. Unalmas, száraz, semmilyen. Nem lehet végigolvasni, az embereket idegesíti Bovaryné. 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy miért a nagy ellenszenv, ezért úgy döntöttem, elolvasom. Sajnos rögtön úgy álltam hozzá, hogy biztos unalmas lesz, sok lesz benne a nyavajgás, és 50 oldal után becsapom a könyvet, visszateszem a polcomra, és dísznek tartom meg. 

Ez azonban nem így lett. 50 oldal után rájöttem, hogy a könyv élvezhető. Tény, hogy nem pörgős, nem történik minden második oldalon valami nagyon extrém, de nem hiszem, hogy egy könyv csak akkor jó, ha a benne szereplők egykerekű biciklin, rendőrruhában, kezükben Star Wars jellegű hogyishívjáklézerrel kicsi rózsaszín manókat rajzolnak a levegőbe. 

Lelkesen figyeltem Bovaryné sorsának alakulását, és kíváncsi voltam, vajon mi lesz a következő lépés? Ezt hogyan oldja meg? Erre hogyan reagál? Annyi volt talán a proglémám az egésszel, hogy számomra túl nyomasztó. Még a szerelem is szomorú volt, márpedig a szerelemnek vidámnak és édesnek kell lennie. Természetes az együttlétig vezető szörnyű hosszú, szevedésekkel teli út, de itt nem erről van szó. Bovaryné, amikor szerelmes lett, és a férfival volt együtt, akit szeretett, akkor sem volt boldog. Talán amiatt, mert a társadalom nem fogadta volna el a kapcsolatukat, nem tudom. 

"Koromsötét folyosó a jövő,
s a folyosóvégi ajtó bezárva."

2 megjegyzés :