2019. november 1., péntek

Dan Wells: Szellemváros

Szerző: Dan Wells
Cím: Szellemváros
Eredeti cím: The Hollow City
Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax 
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978 963 470 003 6 
333 oldal, 2995 Ft













Fülszöveg:
Dan Wells hazánkban is óriási sikert aratott a később hatkötetesre bővült Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógiával, amely John Wayne Cleaver, egy potenciálisan sorozatgyilkos tini rendkívül egyedi hangulatú története. 
A szerző újabb, felnőtteknek szóló thrillere is merőben más és újszerű hangon szólal meg. 
Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved. Különböző tévképzetek és hallucinációk kínozzák, elméje hol borzalmas kínzásoknak veti alá, hol őrült üldözésekbe taszítja. Ha ez még nem lenne elég, egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait, és az első számú gyanúsított maga Michael. 
Mit tennél, ha az általad látott szörnyetegekről egyszerre kiderül: néhányuk nagyon is valóságos? Kiben bízhatsz, ha a saját elméd sem elég megbízható, és úgy érzed, az egész világ ellened fordult? 

Kapcsolatom a könyvvel:
Volt két órám a városban, amit el kellett töltenem valahogy, ám mivel ez váratlan volt, nem volt nálam könyv. Bementem hát egy könyvesboltba és valami érdekes olvasnivaló után kutattam vagy fél órán át. Sokáig keresgéltem, mindig megpihent a kezemben egy-egy könyv, aztán visszatettem, mert valami másra esett a választásom. A végén elolvastam ennek a könynek a fülszövegét, tetszett a borítója is, és a név is sokat segített a választásban, mivel Dan Wells általam eddig olvasott köteteit imádtam, úgyhogy végül megálltam itt, s megvettem ezt a kötetet. 

Leültem egy parkban és neki is álltam olvasni. Aztán olvastam az orvosi rendelő várótermében is, ami nagyon durva, mert a kórházi tisztítószeres bűzben skizofrén főhőssel ismerkedni eléggé abszurd élmény. A lényeg, hogy elég volt egy oldal olvasása ahhoz, hogy rájöjjek, szuper választás volt ez a könyv. 

Történet: 
Michael, a főhős elsőre teljesen normálisnak tűnik. Sőt, nekem még később is annak tűnt, végig, olvasás közben úgy éreztem, hogy értem őt, nem gondolom, hogy paranoiás lenne. Bár nem találkoztam még a valóságban soha paranoid skizofréniában szenvedő emberrel. 


Kiesnek neki napok, nem emlékszik, merre járt, mit csinált, csak egy dologban biztos: valaki üldözi őt. Nem biztos benne, hogy miért. Úgy érzi, vagy tud valamit, vagy ő a kulcs valami fontos dologhoz, ezért folyamatosan menekül. Arc nélküli embereket lát ott, ahol máshol hétköznapi embereket. Valahonnan tudja, hogy az elektronikai eszközöktől távol kell tartania magát, ha nem akarja, hogy rátaláljanak. 

Végig feszült figyelemmel olvastam, nem igazán tudtam elszakadni a történettől. Próbáltam megfejteni, mi lehet a rejtély, merthogy egyértelmű, hogy itt nem csupán egy skizofrén férfi képzelgéseiről van szó. De vajon mi az, ami valóság és mi az, ami csak a főhős képzeletének szüleménye? 

A karakterek megismerhetők, szerethetők, bár jobb lett volna mindegyikből egy kicsit többet kapni, hogy még tisztább legyen a kép. Az értékeléseket olvasva azt tapasztaltam, hogy a legtöbb olvasónak az volt a problémája a történettel, hogy nem tudta, mi valós és mi nem. Számomra épp ettől lett különleges az egész kitalált világ, Michael világa és minden, ami körbeveszi őt. Ezért volt értelme olvasni, mert minél több szereplő vagy cselekmény bukkant felszínre, annál inkább tudni akartam, mit hová sorolhatok. 

A vége számomra abszolút emészthető volt, egyáltalán nem tartottam gyorsnak. Bár maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, a kapott válaszokkal mégis meg vagyok elégedve. 


Összességében:
Van valami bosszantó abban, amikor már a katarzist gyomlálom, és tudom, hogy ebédmeghívásom van. Igyekeztem indulás előtt elolvasni a könyvet, de nem sikerült. Félbehagyni viszont már nem tudtam. Úgy faltam az oldalakat, mint a skizofrén Michael a bogyóit, amikor rájött, hogy használnak. Útközben még haladtam pár oldalt, de kénytelen voltam a vendégségben az asztal alá rejtve, a leves kanalazása közben elolvasni az utolsó 3-4 oldalt. Nagyon szerettem - a levest is, a könyvet is. 

Pontozásom: 
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5 
Karakterek: 5/5

1 megjegyzés :

  1. Nagyon tetszik a leírás , kedvet kaptam a könyvhöz, és jót nevettem az ebéd alatti olvasáson :) Talán a vendéglátó nem olvassa ezeket a sorokat :)

    VálaszTörlés