Cím: Gyerekrablás a Palánk utcában
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 963 415 547 8
239 oldal, 2399 Ft
Fülszöveg:
Kondor Lajcsit elrabolták! Vérfagyasztó levél érkezik az emberrablóktól - tele helyesírási hibával. Az anya zokog. A rendőrség tehetetlen. Lajcsi barátai gyanúsan viselkednek. De hol van Hecseki? Miért, ki az a Hecseki? Talán az a szakadt fickó, aki a fiúkkal focizik? Vagy az ócskás, aki leveleket lopkod? Esetleg a kéményseprő, aki nem tud kéményt seperni? Közben egy kamion száguld Magyarország felé. Lajcsi apja vezeti, aki bármit megtenne, hogy megtalálja a fiát. De még mindig nem tudjuk, ki az a Hecseki! És hol van Lajcsi?
Kapcsolatom a könyvvel:
Elsősorban azért szerettem volna elolvasni, mert az iskolában, ahol dolgozom, az olvasottsági versenyen ezt a könyvet adjuk ki olvasásra a jelentkezőknek. Én ezelőtt nem is hallottam erről a könyvről, sőt, arról meg végképp fogalmam sem volt, hogy film is készült belőle... ráadásul nem is mostanában.
A történetről:
Úgy ültem le a kötettel, a jegyzetfüzetemmel és egy tollal a kezemben, hogy ezen most nagyon alaposan, nagyon részletesen fogom átrágni magam, hogy képes legyek feladatokat kitalálni hozzá, emellett bőven tudjak miről írni.
Nos, nem sokáig sikerült ezzel a megfontoltsággal olvasnom, ugyanis annyira hamar magába szippantott a történet (és milyen jó volt itthagyni erre a pár órára a saját életemet!)
Adott egy seregnyi kisiskolás gyerek, egy padlás, egy csacsogós óvodás, egy nyomozó és egy nő meg egy férfi, akik elváltak. S ami a legfontosabb: egy gyerek, aki eltűnt. Persze nem emberrablók vitték magukkal, hanem egy szomszéd padlásán húzta meg magát, ezzel sztrájkolva édesanyja új házassága ellen. Merthogy az anyuka továbblépne, elengedné gyermekei apját, akinek egyetlen hibája, hogy rengeteget dolgozik, állandóan úton van, hiszen kamionos.
Sokat gondolkodtam ezen, meg minden máson is, ugyanis amellett, hogy szórakoztató a történet, mély mondanivalója is van, válásról, szeretetről, összetartozásról, empátiáról és segítőkészségről. Kell, hogy értsék a gyerekek a szüleik válását. A főiskolán, gyermekpszichológián gyakran volt téma a válás, s amit leginkább megjegyeztem: a gyerekek a válás időszakában azt gondolják, hogy minden miattuk történik. Ilyenkor lejátszódik bennük, hogy a szüleik valószínűleg már nem szeretik őket annyira, vagy az, hogy valami rosszat tettek, ami ehhez vezetett. Úgy gondolom, minden későbbi bonyodalom megelőzhető, ha a gyerkeket ezekben az esetekben kicsi felnőttként kezeljük.
Én is elváltam. Van két kicsi lányom, akik közül a kisebb még nem érzékelt sokat abból, mi zajlik körülötte, a nagy viszont akkor már négy éves volt, vele szükség volt beszélgetésre. Mi hamar tisztáztuk, hogy én is és az édesapja is nagyon szeretjük őt és a húgát, azonban egymással már nem szeretnénk együtt élni. Szerencsés vagyok, hogy könnyen megértette.
Már a történet elején, amikor a "gyerekrabló" levelét olvashattam, arra gondoltam: itt valami sántít. A levél ugyanis tele volt helyesírási hibákkal, amiből könnyen következtetni lehet, hogy ezt biztosan egy gyerek írta. Amikor világos lett, hogy a főhősünk elvált szülők gyermeke, akkor pedig már össze lehetett rakni a gyerekrablás mikéntjét. Miután ez megtörtént, akkor indult csak be igazán a történet.
Olvastatja magát, nem unalmas, igazán szórakoztató. Öröm volt néhány órát ebben a gyermekien ártatlan, mégis kalandos világban élni. A filmes és könyves utalások pedig a szívem csücskei voltak, ezeket nagyon szoktam szeretni minden könyvben. Össze is gyűjtöttem őket egy füzetbe. Említésre került sok történet karaktere, mint például Robin Hood, Maugli, Tarzan, és írók is, például Verne Gyula és Mark Twain.
A szereplőkről:
Főhősünk, Lajcsika eszes kisfiú. Eszesebb, mint a rendőrök, akiknek az eszén furcsán könnyen túljárt, ez számomra nem volt túl életszerű, de nem foglalkoztam vele. Lajcsika elrabolta magát és édesanyjától 60.000 Ft-ot követelt - amiből, úgy tervezte, elutazik Franciaországba, hogy megkeresse az apját és megmondja neki, hogy jöjjön vissza, mert nem akarja, hogy az anyja az új párjával összeházasodjon.
Orsikát, Lajcsika húgát már nem kedveltem annyira, sőt, az ő karaktere állt a legtávolabb tőlem. Nagyjából egyidős lehet a nagyobb lányommal és minden megjelenésénél úgy éreztem, nem úgy viselkedik, ahogy a gyerekek szoktak.
Hecseki volt a kedvencem, imádom a nyomozókat a regényekben. Ám ő nem csak egyszerű nyomozó volt, hanem egyszemélyben szakállas, gyerekes járókelő, aki beáll az idegen gyerekekhez focizni, ócskás, aki ruhákat vásárol fel, kéményseprő, akinek fogalma sincs arról, mit csinál egy kéményseprő. Gyakran csalt az arcomra mosolyt a bohókás megjelenésével és cselekedeteivel.
Összességében:
Szerettem ezt a könyvet. Ráadásul azonfelül, hogy a története igen megnyerő, még érzelmi szálak is kötni kezdtek hozzá. Ez volt ugyanis az iskolában, ahol dolgozom, az utolsó "munkásságom". Ennek elolvasása.
Az életem során minden könyvnek, filmnek és zenének komoly jelentősége van és az is marad mindig. A hozzájuk köthető élményeket vagy érzéseket nem tudom se kitörölni, se más élményekkel felülírni és nem is akarom. Nekem ez a könyv lesz az, amire ha ránézek, mindig az az iskola fog eszembe jutni, ahol az elmúlt fél évemet töltöttem.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 4/5
Köszönöm szépen az írónak, Nógrádi Gábornak, hogy egy újabb szórakoztató, szerethető történetét olvashattam!
Kondor Lajcsit elrabolták! Vérfagyasztó levél érkezik az emberrablóktól - tele helyesírási hibával. Az anya zokog. A rendőrség tehetetlen. Lajcsi barátai gyanúsan viselkednek. De hol van Hecseki? Miért, ki az a Hecseki? Talán az a szakadt fickó, aki a fiúkkal focizik? Vagy az ócskás, aki leveleket lopkod? Esetleg a kéményseprő, aki nem tud kéményt seperni? Közben egy kamion száguld Magyarország felé. Lajcsi apja vezeti, aki bármit megtenne, hogy megtalálja a fiát. De még mindig nem tudjuk, ki az a Hecseki! És hol van Lajcsi?
Elsősorban azért szerettem volna elolvasni, mert az iskolában, ahol dolgozom, az olvasottsági versenyen ezt a könyvet adjuk ki olvasásra a jelentkezőknek. Én ezelőtt nem is hallottam erről a könyvről, sőt, arról meg végképp fogalmam sem volt, hogy film is készült belőle... ráadásul nem is mostanában.
A történetről:
Úgy ültem le a kötettel, a jegyzetfüzetemmel és egy tollal a kezemben, hogy ezen most nagyon alaposan, nagyon részletesen fogom átrágni magam, hogy képes legyek feladatokat kitalálni hozzá, emellett bőven tudjak miről írni.
Nos, nem sokáig sikerült ezzel a megfontoltsággal olvasnom, ugyanis annyira hamar magába szippantott a történet (és milyen jó volt itthagyni erre a pár órára a saját életemet!)
Adott egy seregnyi kisiskolás gyerek, egy padlás, egy csacsogós óvodás, egy nyomozó és egy nő meg egy férfi, akik elváltak. S ami a legfontosabb: egy gyerek, aki eltűnt. Persze nem emberrablók vitték magukkal, hanem egy szomszéd padlásán húzta meg magát, ezzel sztrájkolva édesanyja új házassága ellen. Merthogy az anyuka továbblépne, elengedné gyermekei apját, akinek egyetlen hibája, hogy rengeteget dolgozik, állandóan úton van, hiszen kamionos.
Én is elváltam. Van két kicsi lányom, akik közül a kisebb még nem érzékelt sokat abból, mi zajlik körülötte, a nagy viszont akkor már négy éves volt, vele szükség volt beszélgetésre. Mi hamar tisztáztuk, hogy én is és az édesapja is nagyon szeretjük őt és a húgát, azonban egymással már nem szeretnénk együtt élni. Szerencsés vagyok, hogy könnyen megértette.
Már a történet elején, amikor a "gyerekrabló" levelét olvashattam, arra gondoltam: itt valami sántít. A levél ugyanis tele volt helyesírási hibákkal, amiből könnyen következtetni lehet, hogy ezt biztosan egy gyerek írta. Amikor világos lett, hogy a főhősünk elvált szülők gyermeke, akkor pedig már össze lehetett rakni a gyerekrablás mikéntjét. Miután ez megtörtént, akkor indult csak be igazán a történet.
Olvastatja magát, nem unalmas, igazán szórakoztató. Öröm volt néhány órát ebben a gyermekien ártatlan, mégis kalandos világban élni. A filmes és könyves utalások pedig a szívem csücskei voltak, ezeket nagyon szoktam szeretni minden könyvben. Össze is gyűjtöttem őket egy füzetbe. Említésre került sok történet karaktere, mint például Robin Hood, Maugli, Tarzan, és írók is, például Verne Gyula és Mark Twain.
A szereplőkről:
Főhősünk, Lajcsika eszes kisfiú. Eszesebb, mint a rendőrök, akiknek az eszén furcsán könnyen túljárt, ez számomra nem volt túl életszerű, de nem foglalkoztam vele. Lajcsika elrabolta magát és édesanyjától 60.000 Ft-ot követelt - amiből, úgy tervezte, elutazik Franciaországba, hogy megkeresse az apját és megmondja neki, hogy jöjjön vissza, mert nem akarja, hogy az anyja az új párjával összeházasodjon.
Hecseki volt a kedvencem, imádom a nyomozókat a regényekben. Ám ő nem csak egyszerű nyomozó volt, hanem egyszemélyben szakállas, gyerekes járókelő, aki beáll az idegen gyerekekhez focizni, ócskás, aki ruhákat vásárol fel, kéményseprő, akinek fogalma sincs arról, mit csinál egy kéményseprő. Gyakran csalt az arcomra mosolyt a bohókás megjelenésével és cselekedeteivel.
Összességében:
Szerettem ezt a könyvet. Ráadásul azonfelül, hogy a története igen megnyerő, még érzelmi szálak is kötni kezdtek hozzá. Ez volt ugyanis az iskolában, ahol dolgozom, az utolsó "munkásságom". Ennek elolvasása.
Az életem során minden könyvnek, filmnek és zenének komoly jelentősége van és az is marad mindig. A hozzájuk köthető élményeket vagy érzéseket nem tudom se kitörölni, se más élményekkel felülírni és nem is akarom. Nekem ez a könyv lesz az, amire ha ránézek, mindig az az iskola fog eszembe jutni, ahol az elmúlt fél évemet töltöttem.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 4/5
Köszönöm szépen az írónak, Nógrádi Gábornak, hogy egy újabb szórakoztató, szerethető történetét olvashattam!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése