Szerző: Rachel Vincent
Cím: Prey - Préda (Vérmacskák 4.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 963 373 104 8
428 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Ráadásul egy kismamával és egy okostojás tizenévessel a nyakamon nem is nagyon álmodhatok róla, hogy hamarosan újra látom.
És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.
A történet épp olyan elevenen folytatódik, ahogy elkezdődött, de a Prey most már igazán a szívedbe markol. Faythe? Vagány és dögös, mint mindig! Tarts vele! De kapaszkodj!
Borító:
A könyv első pillantásra hű maradt a korábbi kötetekhez, aminek nagyon örültem, mert reménykedtem, hogy ugyanez igaz lesz a tartalmára is. Egy kis bakit véltem egyébként felfedezni benne, ugyanis a borítón található lány combján 4 karmolásnyom van, míg a történetben arról esik szó, hogy csupán 3 van.
Emiatt a párducminta miatt nem ez lesz a sorozatból a kedvencem külsőleg, de nincs vele semmi gondom.
Történet:

Odáig jutottam, hogy elfelejtettem mindent, amit a korábbi kötetekben olvastam, így teljesen új infó volt minden a könyv elején. Szerencsére a könnyedsége, gördülékenysége miatt nem ért hátrányként, hogy elődjei nem friss olvasmányok már nálam.
Hamar belerázódtam, hamar megismertem újra mindenkit és néhány oldal után már csak azzal kellett törődnöm, hogy élvezzem a történetet.
Faythe néhány társával a kóborok területén keresztülutazik, ám tesznek ott egy megállót, hogy találkozhasson száműzött szerelmével, Marc-kal. A külsős területen néhány kóbor falkában rájuk támad, amit szerencsésen visszavernek, de ezzel a megpróbáltatások sora nem ér véget.
Bevallom, azt hittem, unalmasabb lesz a történetvezetést tekintve, ám amikor már épp úgy éreztem, kezd ellaposodni, felbukkant valami újabb rejtély, amit a falkának meg kellett oldania. Ezeken én még csavartam volna kicsit a szerző helyében, hogy még izgalmasabb legyen, nem fedtem volna fel olyan hamar a rejtélyeket, nem adtam volna olyan hamar válaszokat a kérdésre, de így sem volt vele semmi gond.
Szereplők:
Ahogy a fülszöveg is ígéri, Faythe dögös és vagány, mint eddig. Imádom a karakterét, végre nem egy nyafogós, kényes liba a főhősnő. Általában így lehet egy sorozatban legjobban csalódni - legalábbis a YA-könyveknél, hogy a főhősnő elront mindent, amit élvezni lehetne az olvasásban. Ebben a sorozatban ez a hiba nem áll fenn, ugyanis valóban egy talpraesett, kemény csaj történetét olvashatjuk.
Ethant imádtam, számomra ő a best ebben a könyvben. Kedvelem a humorát, a megszólalásait, már azt is, ha csak tudom, hogy jelen van a jelenetben.
Marc pedig tipikus jóképű, erős főhős, akit csak kedvelni lehet, akinek lenyűgöző a stílusa, és akibe az olvasók 80%-a beleszeret.
Sajnálom azokat a szereplőket, akiktől esetleg búcsút kellett vennünk valami oknál fogva, remélem, hogy nélkülük is legalább ugyanannyira élvezhetőek lesznek a további kötetek. Értek azért ezzel kapcsolatban meglepetések...
Sajnálom azokat a szereplőket, akiktől esetleg búcsút kellett vennünk valami oknál fogva, remélem, hogy nélkülük is legalább ugyanannyira élvezhetőek lesznek a további kötetek. Értek azért ezzel kapcsolatban meglepetések...
Összességében:
Még mindig az a véleményem, ami a legelső kötetnél. Eredetibbnek tartom a történetet, mintha egy újabb bőrt akartak volna lehúzni a vámpíros sztorikból. Végre nem vámpírok, mégis hangulatában ugyanaz.
Óbányán voltam túrázni, másra sem tudtam gondolni, csak erre a sorozatra. Arra gondoltam, mennyire jó sétálni a szürkületben az erdőben, olyan, mintha Faythe-ékkel menekülnék vagy nyomoznék éppen. Beszippantott teljesen, nagyon imádtam, már olvasom is a következő részt... és azt hiszem, úgy is fogok tenni... :)
Borító: 4/5
Történet: 4/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése