Szerző: R. Kelényi Angelika
Cím: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
347 oldal, 3490 Ft
Fülszöveg:
Milyen rejtélyes okból kerül egy bátor magyar lány a szultán háremébe? Mi lehet a kapcsolat a szultán, a királyné, a pap és a fiatal udvarhölgy között?
1541. augusztus 29-én Szulejmán elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz. A húszéves Illésházy Anna csupán külsőleg tűnik egyszerű udvarhölgynek. Csak nagyon kevesen ismerik az évszázados titkot, melyet őriz. Izabella királyné, és a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György embert próbáló feladattal bízza meg. Olyan felelősséget helyeznek a vállára, melynek súlyát akárki nem bírná el. Ő azonban különleges. A sors nap mint nap új kalandok elé állítja, és nemcsak aaz ellenségeivel, de saját magával is meg kell küzdenie.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika valós történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye, melyben egy évszázados titok, hazugságok, gyilkosság és egy szevedélyes szerelem alakítják az eseményeket a XVI. század sorsfordító időszakában.
Kapcsolatom a könyvvel:
Először is szögezzük le: tudatosan kerültem mindent, ami témáról szól. Filmsorozatot, könyveket - mindent. Ennek oka pedig az volt, hogy azt tapasztaltam, a Szulejmán című sorozat célközönségének én nem vagyok tagja. Úgy vettem észre, azok az emberek nézik, akik a brazíl, argentín és mexikói szappanoperákat, tehát alapból hárítottam mindent, ami ezzel kapcsolatos. Mellesleg a történelmi könyvekkel úgy állok, hogy vagy igényesen összerakottat, vagy inkább semmilyet.
A másik tény pedig az, hogy nagyon szerettem R. Kelényi Angelika eddigi könyveit, tehát érthető, ha valahol mégis hajtott a kíváncsiság. Mikor a könyv először a kezembe került, letettem az asztalomra, és nagyon nem akartam nekiállni (a fent említett okok miatt), és elképesztően sajnáltam, hogy Angelika nem maradt meg azon a romantikus-humoros vonalon, amelyet eddig képviselt és ami igazán ő volt. Ugyanígy éreztem az első 30-40 oldalon keresztül, hogy ez a könyv teljesen más, mit amit eddig az olvasók az írónőtől kaptak. Aztán persze, ahogy az lenni szokott, beindult minden...
A történetről, szereplőkről:
A történet kezdetén Magyarországon - azon belül is Budán -, a királyi udvarban járunk. Péchy István Izabella királynénak udvarhölgyet ajánl, Illésházy Annát. Párbeszédük után rögtön megismerhetjük Izabella királynét mélyebben is, ahogyan az elsődleges udvarhölgyével, Zofiával beszél, és ahogyan szeretőjét, Szaniszlót fogadja. Zofia az első pillanatban negatív érzelmeket váltott ki belőlem, nem kedveltem, és erre csak rádolgozott a későbbiekben, ahogy Szaniszló is. Szaniszlóról egyébként már sejtettem, hogy valami nem lesz okés vele, és ezt be is bizonyította.
A második fejezetben feltűnik a főhősnő, Anna, s ezután váltakozva következnek a fejezetek, hol Izabelláról, hol Annáról szólva.
Anna tizenöt évesen egy zárdába került, el kellett válnia a családjától, hogy különleges nővé válhasson. Megtanult bánni a fegyverekkel, mérget keverni, megvédeni magát és azt a személyt, akinek védelmét feladatául kapja. Már itt érezhető, hogy nem mindennapi főhősnőnk lesz, hiszen amellett hogy szép és okos, férfiembert meghazudtolóan ért a harchoz is. Szeretem az ilyen női karaktereket, ahogy őt is megszerettem nagyon hamar, hiszen kitűnik nőtársai közül, és egy üde színfolt a sanyarú női sorsok idején. Kiképezték, s azt is hamar észreveszi, ha valaki hazudik, olvas az emberek tekintetében, ismeri az érzéseiket. Ez a könyv második felében nagyon nagy segítségére lesz. Hihetetlennek tűnt, hogy Anna jobban és előbb kiismerte Zofiat, mint a királyné, akit évek óta szolgált. Ez eleinte egy kicsit zavart, a sorra következő hasonló szituációban pedig már egyáltalán nem, hiszen megismertem Annát.
Az írónő már a szolgálók között is úgy csavarja a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy: itt most mi történik? Gyakran jött olyan fordulat, amire számítottam is, és olyan is, amitől megdöbbentem.
Az, hogy gyakran beleláthatunk hol Izabella, hol Anna gondolataiba, nagyon szimpatikus volt, sokkal könnyebben megismerhető lett mindkettő karakter, jobban kiéleződött bennem mindenféle érzés, amit előhoztak. A begina-házról szívesen olvastam volna még, akár arról, hogy milyen ott az élet, akár arról, hogy Anna hogyan emlékszik vissza egy-egy történésre.
"Minden zárat ki lehet nyitni, csak meg kell találni a bele illő kulcsot. Legrosszabb esetben szét kell verni a zárat."
Tetszett, hogy a történet valós történyelmi tényekre alapul, s ami még erőssége a könyvnek, hogy vannak benne olyan mondatok, szövegrészek, amelyek kiragadhatóak a többi közül. Angelika ugyanis nagy igazságokat épített bele a megálmodott történetébe.
A török hódoltság idejét megismerhetjük a könyv által magyar és török szemszögből is, emellett bepillantást nyújt a könyv a török kultúrába.
"Olyan ez, mint a szomjazás. Ha nem ihat, belehal. A szomjazó bármire hajlandó az éltető víz egyetlen cseppjéért is."
Annának minden szituációra van egy jó terve, úgy vág az esze, mint a penge, hamar feltalálja magát akkor is, amikor mások már úgy gondolnák, hogy minden elveszett. Annán kívül még magyar oldalról Mira volt a kedvencem, ő egy nagyon tiszta lelkű, szerény, szeretnivaló karakter lett. Nem a szépségével tűnik ki a többiek közül, hiszen teljesen átlagos külsővel rendelkezik, hanem a dallamos, lágy hangjával, kedvességével, hűségével.
Angelika jól megváratott az álompasi érkezésével, amit külön értékelek. Nem szeretem, ha egy történet elején feltűnik, rögtön rájövünk, hogy ő lesz az, aztán húsz oldal múlva meg már nagy love van. Tökéletes volt az időzítés, a belépés, maga a karakter, minden.
"A reggeli nap sugarai bevilágították a fehér falak által határolt sarkot. A mérnöki pontossággal kivitelezett pókhálóban egy légy vergődött. A nyolclábú takács épp elérni készült a finom fonalkák között küszködő rovart, mely bármennyire is kapálózott, képtelen volt szabadulni a szövevényből. Foglyul ejtője megállíthatatlanul közeledett, már alig néhány centi választotta el attól, hogy zsákmányát megszerezze, amikor egy hatalmas csapástól a szoba másik végében találta magát. A légy kiszabadult a fogságból, és tovaröppent, egyenesen a nyitott ablak felé, a pók pedig elinalt, hogy új csapdát állítson a következő szerencsétlennek, akit beosdor a szél."
Amikor a fenti idézetet olvastam, arra gondoltam, mennyire találó a légy és a pók esete, hiszen a szultán pontosan úgy viselkedik, mint a pók. Aztán Angelika ugyanezt a gondolatot ültette Anna fejébe, s ettől úgy éreztem, mintha Anna egy régi barátnőm lenne, aki belelát a gondolataimba. Ha választani kellene egy fejezetet, hogy melyik volt a kedvencem, lehet, hogy ezt mondanám, ugyanis ebben a pókos hasonlat nagyon megfogott, ráadásul - igaz, hogy csak egy álomban, de - Demir is megjelent, aminek köszönhetően Anna nagyon aranyosan viselkedett, ez szimpatikus volt.
Van egy jelenet, melyben Anna férfiruhába bújt, s én akaratlanul is a Trónok harca könyvsorozat Aryájának személyiségét tudtam hozzá párosítani, mert ő is ilyen vadóc, öntörvényű, kíváncsi természet. Egyébként Angelika mindegyik karakterét nagyon szépen kidolgozta, megismerhetőek, hol szerethetőek, hol utálhatóak, de semmiképpen sem maradnak semlegesek az olvasó számára.
Török oldalról Demir (nagyon meglepő) és Banu volt a két abszolút kedvencem, Banu olyan volt a törököknél, mint a magyaroknál Mira (remélem, a könyv folytatásában lesz bőven szerepük). Demir minden egyes megjelenése fegyelmezett (már amennyire a szituáció engedi), szívet dobogtató. Banunak az ártatlanságát kedveltem a legjobban, ahogy a kötelező ágyba bújást úgy fogta fel, mint egy munka, mint a főzés vagy a mosás. Ő igazi szolgáló lélek, beletörődik a sorsába, elfogadja és teszi, amit tennie kell.
Még a szultánnal sem volt kifejezetten problémám, nem utáltam, nem volt ellenszenves, inkább olyan ember, aki a saját kényelmét és érdekeit nézi. Megengedte, hogy Anna vendégként, szabadon járjon az épületben, kísérettel pedig még az udvarban is (ennek ellenére nem értem, miért beszéltek arról Demirrel, hogy a háremből nem szökhet ki, hiszen engedélyt kapott a szabad mozgásra). Érdekelte a magyarok kultúrája, és szívesen beszélt törökökéről. Emellett megbüntette azokat, akik ok nélkül ártottak magyar embereknek, akár halállal is.
"A harag rossz tanácsadó. A bosszúval nem csak az veszít, akivel leszámolnak. A megtorlás sohasem egy embert érint, és furcsamód, amikor a megtorló eléri a célját, többnyire már nem is okoz számára örömet a siker."
A könyv vége egyenesen letaglózott. Nagyon nyitva maradt, és ez bosszantott. Az utolsó mondatot elolvasni olyan volt, mintha egy könyvnek még nem értem volna el a happy endjéhez, és a férjem egyszer csak kikapja a kezemből, hogy ideje lenne visszapottyanni a valóságba. Demirre is haragudtam kicsit, spoilerezni nem szeretnék, de annyit elárulok: nem igazán értettem bizonyos helyzetekben a reakcióját - illetve a reakciójának hiányát.
"A szeretet és a gyűlölet oly közel áll egymáshoz, hogy egyetlen pillanat alatt felcserélődnek az ember szívében. S míg az egyik teremt, a másik öl."
Becsuktam a könyvet, és azon kaptam magam, hogy keresem az infókat a következő kötetről, valami támpontot, hogy megismerhetem Anna, Izabella, Demir, Banu és a többi karakter további érzéseit, élményeit. Órák óta végeztem már a történet olvasásával, mégsem térek napirendre még a befejezése fölött. A könyv tele van fordulatokkal, és amikor az olvasó az utolsó pár oldalhoz ér, úgy érzi, hogy csak a happy end fér bele, ám Angelika ezzel nem örvendeztet meg minket, de azért megijedni sem kell... :)
Pontozásom:
Borító: 3/5 (A stílusa annyira nem jön be, a modell viszont nagyon szép.)
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése