Szerző: Cat Winters
Cím: Fekete madarak árnyékában
Eredeti cím: In the shadow of blackbirds
Fordította: Simonyi Ágnes
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
303 oldal, 3250 Ft
Fülszöveg:
Az ezotériát és a romantikát ötvöző regény végre ki meri mondani: a szerelem előtt nincs akadály - még a halál sem tudja legyőzni az igazi érzéseket!
A világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul az első világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 esztendős Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a kísértetekben és a szellemidézésben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról - első szerelme ugyanis szellemalakban tér vissza hozzá...
"Cat Winters mesterien megírt könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnáthajárványt és a korszakot jellemző spirituális divatot - magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve." Publishers Weekly
A borítóról:
Olvastam volna valami YA könyvet, ami mégsem a megszokott tucatkönyv, hasonló stílusban valami kicsit másat. Így került kezembe Cat Winters regénye. Bár a borító is sugallja már, hogy ez nem egy olyan történet, mint amire ebben a műfajban számítani lehet, látszatra is már valami több van benne, tisztább, stílusosabb, komolyabb.
Olvastam volna valami YA könyvet, ami mégsem a megszokott tucatkönyv, hasonló stílusban valami kicsit másat. Így került kezembe Cat Winters regénye. Bár a borító is sugallja már, hogy ez nem egy olyan történet, mint amire ebben a műfajban számítani lehet, látszatra is már valami több van benne, tisztább, stílusosabb, komolyabb.
A történetről:
Az, hogy a történet az 1900-as évek elején játszódik (pontosabban a háború idején, 1918-ban), már ad egy alap hangulatot, ezt pedig csak erősíti az első oldalakon megjelenő fájdalom, szenvedés, háború és magány. A spanyolnátha kíméletlenül szedi áldozatait, nem válogatva közöttük, főhősnőnk pedig igyekszik élni és túlélni. Érdekes egyébként, hogy míg ifjúsági könyvnek van titulálva ez a könyv, és a főhősünk is mindössze tizenhat éves, bátran ajánlanám felnőtteknek is, sőt, nem is tudnám határozottan YA-k közé sorolni. Egy kicsit történelmi, egy kicsit spirituális kötet, megfűszerezve némi romantikával és sok-sok drámával.
Nagyon rég nem olvastam már olyan történetet (ha egyáltalán volt már ilyen), amelyik minden érzékszervemre hat. Éreztem az illatokat, amiket Mary Shelley említett, láttam mindent, amit ő is, és hallottam azokat a hangokat, melyekről olyan fájdalmasan szépeket olvashattam.
Gyönyörűen ismerteti a regény a háborús Amerikát női szemszögből, és bepillantást nyújt abba, miként élik meg a férfiak testileg és lelkileg a frontvonalon. Átfogó és megrázó képet kapunk ezekről az időkről, mindenki szemszögéből.
Egyébként sokáig nem is tudtam, hogyan írjak erről a könyvről, és bár rég elolvastam már, valahányszor megnyitottam a blogot, hogy bejegyzést kreáljak, nem találtam a szavakat. Úgy érzem, nem is lehet megfogalmazni, mennyire erős érzelmeket tud kiváltani az olvasóból a könyv alaphangulata.
A vége pedig hiába tűnt kiszámíthatónak, nagyot ütött. Nem a történet befejezése miatt, hanem ahogy az le lett írva, meg lett fogalmazva.
Az, hogy a történet az 1900-as évek elején játszódik (pontosabban a háború idején, 1918-ban), már ad egy alap hangulatot, ezt pedig csak erősíti az első oldalakon megjelenő fájdalom, szenvedés, háború és magány. A spanyolnátha kíméletlenül szedi áldozatait, nem válogatva közöttük, főhősnőnk pedig igyekszik élni és túlélni. Érdekes egyébként, hogy míg ifjúsági könyvnek van titulálva ez a könyv, és a főhősünk is mindössze tizenhat éves, bátran ajánlanám felnőtteknek is, sőt, nem is tudnám határozottan YA-k közé sorolni. Egy kicsit történelmi, egy kicsit spirituális kötet, megfűszerezve némi romantikával és sok-sok drámával.
Nagyon rég nem olvastam már olyan történetet (ha egyáltalán volt már ilyen), amelyik minden érzékszervemre hat. Éreztem az illatokat, amiket Mary Shelley említett, láttam mindent, amit ő is, és hallottam azokat a hangokat, melyekről olyan fájdalmasan szépeket olvashattam.
Gyönyörűen ismerteti a regény a háborús Amerikát női szemszögből, és bepillantást nyújt abba, miként élik meg a férfiak testileg és lelkileg a frontvonalon. Átfogó és megrázó képet kapunk ezekről az időkről, mindenki szemszögéből.
A vége pedig hiába tűnt kiszámíthatónak, nagyot ütött. Nem a történet befejezése miatt, hanem ahogy az le lett írva, meg lett fogalmazva.
A szereplőkről:
Mary Shelley az összes mai női karaktert magasan veri kitartásban, erőben, szeretetben és minden olyan jó tulajdonságban, amelyek elengedhetetlenek egy igazán szerethető női főhősben. Az ő karaktere igazán jól el lett találva, és ugyanez elmondható egyébként a további szereplőkről is, legyenek akár főszereplők vagy mellékszereplők. A nagynéni, Eva szintén közel került a szívemhez, igazi anya-típus, gondoskodó, néhol túlféltő, bohókás, de józanul gondolkodó, független nő. Örültem volna, ha kicsit többet sikerül megtudni róla, ha több szerepet kap, mint amennyit kapott, ám itt elsősorban Mary Shelley és a szerelme az, akiknek a sorsával megismerkedhetünk. Nem gondoltam, hogy tetszeni fog nekem egy olyan szerelmi szál, aminél nyilvánvaló, hogy testileg ez a szerelem már nem valósulhat meg - hiszen általában az igazán romantikus lelkek ilyen könyvekre vágynak - ám mégis, odavoltam érte, nagyon érdekelt, mi lesz a végkifejlet.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése