Amióta divatba jött, boldog-boldogtalan színezi ezeket a színezőkönyveket. Persze mindenki módszere más és más, erről több ismerősömmel is beszélgettem, faggattam őket, miért, hogyan, mikor színez... A tapasztalataimat szeretném most veletek megosztani...
Elsősorban leszögezném: ezek a fajta színezők engem is megvettek kilóra. Amikor van egy kis időm, szívesen nyúlok a ceruzakészletemhez, hogy megálmodjam, milyen pompába öltözzön egy-egy virág vagy falevél. Kikapcsol, megnyugtat, és valami megmagyarázhatatlanul kellemes, lágy érzést nyújt az, ahogy a kép elemei lassan épülnek egymásra, mindig a hangulatomnak megfelelő színekkel. Nos, normálisan ennek így kellene működnie - szerintem.
A megkérdezett emberek alapján akad, aki "versenyre" színez. Siet, amikor csak ideje engedi, azonnal haladni próbál vele, hogy utána másoknak is megmutathassa a csodát, amit alkotott. Kicsit másféle funkciót tölt be a könyv egy ilyen szituációban, hiszen míg eredeti célja, hogy az embert megnyugtassa, itt az lesz a cél, hogy az ember büszkélkedhet színezőképességével - ami azért, tegyük hozzá, nem nagy teljesítmény, ha nem kiemelkedően különleges.
Akad, aki sorba halad, akad, aki az aktuális pillanatnak keres egy megfelelő képet. Ugyancsak az a véleményem, ami az előző sorokban volt: ha azt szeretnénk, hogy ez a színező a lelki békénken segítsen kicsit, akkor hagynunk kell, hogy a szemünk és a szívünk döntsön afölött, hogy melyik kép lesz a soron következő, és nem szabad hagynunk, hogy az eszünk tegye ezt. Nyilván nehéz egy egyébként rendre sorban haladó embert kiszakítani a megszokott rendszeréből, de itt talán ez lehet a legnagyobb segítség. :)
S hogy hol színeznek az ismerőseim általában? Van, aki otthon, ha a gyerekek alszanak (nem ritka eset, hogy a gyerekek ceruzáival), van, aki főiskolai előadáson, akad, aki munkahelyen. Moly.hu-n könyvként érvényesülnek ezek a csodák is, amiket ugyan olvasni nem lehet, de jelölni, hogy olvastuk, igen. :)
A megkérdezett emberek alapján akad, aki "versenyre" színez. Siet, amikor csak ideje engedi, azonnal haladni próbál vele, hogy utána másoknak is megmutathassa a csodát, amit alkotott. Kicsit másféle funkciót tölt be a könyv egy ilyen szituációban, hiszen míg eredeti célja, hogy az embert megnyugtassa, itt az lesz a cél, hogy az ember büszkélkedhet színezőképességével - ami azért, tegyük hozzá, nem nagy teljesítmény, ha nem kiemelkedően különleges.
Akad, aki sorba halad, akad, aki az aktuális pillanatnak keres egy megfelelő képet. Ugyancsak az a véleményem, ami az előző sorokban volt: ha azt szeretnénk, hogy ez a színező a lelki békénken segítsen kicsit, akkor hagynunk kell, hogy a szemünk és a szívünk döntsön afölött, hogy melyik kép lesz a soron következő, és nem szabad hagynunk, hogy az eszünk tegye ezt. Nyilván nehéz egy egyébként rendre sorban haladó embert kiszakítani a megszokott rendszeréből, de itt talán ez lehet a legnagyobb segítség. :)
S hogy hol színeznek az ismerőseim általában? Van, aki otthon, ha a gyerekek alszanak (nem ritka eset, hogy a gyerekek ceruzáival), van, aki főiskolai előadáson, akad, aki munkahelyen. Moly.hu-n könyvként érvényesülnek ezek a csodák is, amiket ugyan olvasni nem lehet, de jelölni, hogy olvastuk, igen. :)
Nem tudom... Biztos jó dolog, de engem nem visz rá a lélek. Most ezt a kinyírós naplót nézegetem... Talán az jobban bejönne. Neked van? :-)
VálaszTörlésNem tudom... Biztos jó dolog, de engem nem visz rá a lélek. Most ezt a kinyírós naplót nézegetem... Talán az jobban bejönne. Neked van? :-)
VálaszTörlésén is rajongok ezekért :)
VálaszTörlésKinyírós napló? :) Utánanézek, még nem hallottam róla. :)
VálaszTörlésÉn nagyon szeretek színezni - bár mielőtt a kezembe került volna ez a felnőtt színező, nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kikapcsolja az agyamat, segít levezetni a feszültséget. :D