Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Szerző: Kevin Leman

Cím: Születési sor(s)rend

Eredeti cím: The Birth Order Book 

Fordító: Hamerli Nikolett

Kiadó: Harmat Kiadó

Kiadás éve: 2014

330 oldal, 2900 Ft

Fülszöveg:

"Töprengett már azon, hogy miért éppen úgy viselkedik és cselekszik, ahogy szokott - mintha csak be lenne programozva? Hogy minek alapján választott hivatást? Hogy milyen személyiségtípus vonzza a párválasztásban (és valóban az illik-e Önhöz leginkább)? Miért találja magát újra és újra a békeközvetítő szerepében? Vagy miért érzi nap mint nap úgy, hogy sosem lehet elég jó? A válasz mindezen kérdésekre a születési sorrendben keresendő" - állítja a könyv szerzője, aki több mint harmincöt éves tanácsadói pályafutása során családok ezreinél követte nyomon a születési sorrend dinamikáját. 

A születési sorban elfoglalt helyünk alapvetően meghatározza, hogy olyanná váltunk, amilyenek ma vagyunk. A szerző hangsúlyozza, hogy a születési sorrend által valószínűsített tendenciák és személyiségjegyek csupán irányjelzők, amelyeket számos egyéb tényező befolyásol és módosít, ám akárhová is érkeztünk a sorban, ez a pozíció számtalan módon rányomja a bélyegét az életünkre. 

A "Születési sorsrend" könnyed és szórakoztató, mégis informatív olvasmány, amely humorral és sok példával fűszerezve ad támpontot önmagunk és családtagjaink jobb megértéséhez, a harmonikusabb párkapcsolathoz, az elsőszülött, középső vagy épp legkisebb gyerekek neveléséhez, és ahhoz, hogy jobban eligazodjunk a kapcsolatok útvezstőjében az élet minden területén. 

Kinek ajánlom? 

Ajánlom azoknak, akik szeretnék kicsit jobban megismerni önmagukat, és tudni, mit miért tesznek. 

Ajánlom azoknak, akik szeretnék jobban megérteni a párjukat, testvéreiket, szüleiket és gyerekeiket. 

Ajánlom azoknak, akik szeretnék megtudni, hogyan álljanak hozzá a gyermekneveléshez, mire kell odafigyelni az elsőszülöttnél, a második gyermeknél és a legkisebbnél, megtudják, miért viselkedik úgy az egyke, ahogy. 

Ajánlom pedagógusoknak, akik nem értik néhány tanulójukat, és nem tudják, hogyan kezeljék a munkához, társaikhoz való hozzáállásukat. 

A könyvről: 

Ahogy a fülszövegben is olvasható, valóban szórakoztató könyv, ám nem csupán szórakoztat. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ez tipikusan egy olyan könyv, aminek tényleg sok értelme van, hasznos, tele tanácsokkal, útmutatással. 

Kevin Leman hihetetlen ember, így ismeretlenül is imádom. Elmeséli életének vicces vagy épp kellemetlen történeteit, és biztosan sok legkisebb gyermek néhol magára ismert (ahogy én is ezt tettem). 

Rávilágít pozitív tulajdonságainkra, viszont kíméletlenül leírja, mik a negatív tulajdonságaink, nincs könyörület, szembe kell néznünk a hibáinkkal is. 

Olyan, mintha ő lenne a srác a szomszédból, aki nagyon jól ismer bennünket, aki nem téved, és mintha tényleg rólunk íródott volna a könyv. Elhiszem, és biztos is vagyok abban, hogy igazat beszél. A születési sorrend tényleg befolyásolja személyiségünket és későbbiekben akár a párválasztásban, karrierben is szerepet játszik. 

Sokkal többről szól, mint amire vártam. Arra számítottam, mélyen kivesézi a sorrendben az összes gyermek személyiségét, de azt nem gondoltam volna, hogy olvashatok különböző házasság-variációkról is (amiket nálunk szintén eltalált). 

Táblázatokkal, grafikonokkal szemlélteti és támasztja alá mondandóját, ezáltal még hitelesebb lehet, amit olvasunk. Tesztekkel bizonyít, amik miatt sokszor majd leesett az állam, hogy mennyire ismer minket, embereket. 

Amikor először a kezembe vettem a kötetet, elolvastam a bevezetőt, és mivel az érdekelt, hogy rólam mit ír, rögtön odalapoztam ahhoz a fejezethez, amit a legkisebb gyerekekről ír. Kapásból 160 oldalt lapoztam át, aztán nekiálltam olvasni: 

"Először is, kedves legkisebbek, szeretném, ha tudnák, hogy lebuktak! Tudom, hogy átugrották az első nyolc fejezetet, és egyből itt csapták fel a könyvet. De megértem." 

Aztán bűntudattól vezérelve inkább elkezdtem elölről a könyvet, haladtam szépen sorba, és minden fejezetnek volt valami jelentősége, értelme az én életemben is. Érdekeltek az elsőszülöttek a lányom miatt, a középső gyerekek, mert róluk semmit nem tudok (és három gyermeket tervezünk férjemmel), a legkisebbek, mert én is az vagyok. Érdekeltek a párkapcsolatok, mert a férjem elsőszülött én pedig a legkisebb, aztán rájöttem, ugyanez a helyzet édesanyáméknál is. 

Azt nem értem, miért nem lettem autókereskedő, de már értem, honnan ez a nagy feltűnési viszketegség nálam... 

Bár szépirodalmon kívül mást nem szoktam pontozással értékelni, ez a kötet megérdemli, és természetesen 5*. :)