Cím: Málna mesék
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2013
36 oldal
Fülszöveg:
Neked is problémát okoz, hogy csatlakozz-e a délutánonként a városon átcikázó, betáblázott órarendű gyerekek szüleinek táborához?
Vagy inkább nyugodtan dőlj hátra, és engedd el ezt a problémakört, hiszen te is felnőttél valahogyan annak idején – különórák nélkül?
Most akkor angolra, balettra és lovagolni vidd a gyerekedet, netán furulyázni és úszni, vagy leginkább sehová?
És ha viszed, akkor hogyan marad idő a játékra, a legkedvesebb közös elfoglaltságokra?
Nem vagy egyedül: a könyvben szereplő kislány, Málna szüleit pont ugyanezek a kérdések foglalkoztatják…és nem véletlenül, hiszen úgy tűnik, a család életében egyszer csak minden a feje tetejére állt.
A kötet e manapság nagyon jellemző dilemmában nyújt segítséget a szülőknek.
Olvasd fel a kisgyereknek a könyv elején szereplő kedves mesét – és próbáld ki az utána következő „különóra-kalauzban” felsorakoztatott praktikus tanácsokat, amelyeket a pszichológus szerző a legújabb kutatások alapján állított össze.
Borító, cím:
Málna rajza nagyon aranyos, egyedi, nem az a tipikus meseszereplő. A borító aranyos, bohókás, bár nekem kicsit túl zöld, lehetett volna talán színesebb, ezáltal figyelemfelkeltőbb, de ugye külső alapján nem ítélünk. :)
A fülszöveget nem olvastam még el, amikor a kezembe vettem a könyvet, és kíváncsi voltam, honnan a címe. Málna-mesék? Miért pont málna? Aztán rögtön az első oldalon leesett: hiszen ez a meseszereplőnk neve! :) Nagyon ötletes, aranyos, egyedi, végre nem egy újabb Kati vagy Panni.
Mese:
Mint már említettem, úgy kezdtem neki ennek a könyvnek, hogy a fülszöveget nem olvastam, nem tudtam semmit róla. Beleestem abba a hibába, hogy két oldal után ítéltem, és azt gondoltam: nahát, arra ösztönöz, hogy minden napra legyen valami program, ha szereti a gyerek, ha nem? Mutassuk meg a kis olvasóknak, hogy nem lehet szeretni az úszást, furulyát? Közel áll hozzám a téma, mint pedagógus, találkoztam már kétségbeesett, kérdésekkel teli szülőkkel, hogy mit tegyenek, mire írassák be gyermeküket, mit érdemes tanulni. Mostantól ha ilyen helyzetbe kerülök, bátran ajánlom majd ezt a könyvet segítségül.
A meséhez az illusztráció pedig gyönyörű, színes, figyelemfelkeltő és érdekes. Feltettem a kislányom polcára, amikor elég nagy lesz hozzá, hogy könyvet vegyen a kezébe (és ne kóstolja, tépje, hanem lapozza), biztosan hasznosítani tudjuk.
A meséhez az illusztráció pedig gyönyörű, színes, figyelemfelkeltő és érdekes. Feltettem a kislányom polcára, amikor elég nagy lesz hozzá, hogy könyvet vegyen a kezébe (és ne kóstolja, tépje, hanem lapozza), biztosan hasznosítani tudjuk.
Kiegészítő szülőknek:
Hasznos tanácsokkal lát el, elsősorban azzal, hogy ne erőszakoljunk mindent a gyerekre! Nem is értem ezt a rengeteg különórát, az elmúlt években lett ennyire felkapott és nagy divat.
Emlékszem, volt egy óvodásom, akit iskolára készítettem fel, hetente egy alkalommal, szerdán, másfél órán keresztül, mert a szülők így akarták. Akkor mesélték a szülők, hogy minden napra van a gyereknek programja: foci, lovaglás, úszás, az én napom az iskolára való felkészítés meg még volt valami (talán valamilyen hangszer?), szombatonként meg pszichológushoz járatták. Állítom, ha nem rángatták volna ennyi darabra szegény gyereket, pszichológusra sem lett volna szüksége. Hogy azóta mi van vele? Nem tudom... Már olyan negyedik osztályos lehet.
Én nem jártam különórákra, sőt, ha jól emlékszem, nem is nagyon lett volna lehetőség sem rá, az osztályból senkit nem cipeltek sehová. Mindenki kitapasztalta, mit szeretne csinálni, mivel foglalkozna szívesen, és ha a szülők anyagi helyzete lehetővé tette, beíratták rá. De ez így a normális, nem?
Ajánlom minden kétségbeesett szülőnek, akik nem tudják, mit kezdjenek ezzel a sok lehetőséggel, ami a rendelkezésükre áll.
Hasznos tanácsokkal lát el, elsősorban azzal, hogy ne erőszakoljunk mindent a gyerekre! Nem is értem ezt a rengeteg különórát, az elmúlt években lett ennyire felkapott és nagy divat.
Emlékszem, volt egy óvodásom, akit iskolára készítettem fel, hetente egy alkalommal, szerdán, másfél órán keresztül, mert a szülők így akarták. Akkor mesélték a szülők, hogy minden napra van a gyereknek programja: foci, lovaglás, úszás, az én napom az iskolára való felkészítés meg még volt valami (talán valamilyen hangszer?), szombatonként meg pszichológushoz járatták. Állítom, ha nem rángatták volna ennyi darabra szegény gyereket, pszichológusra sem lett volna szüksége. Hogy azóta mi van vele? Nem tudom... Már olyan negyedik osztályos lehet.
Én nem jártam különórákra, sőt, ha jól emlékszem, nem is nagyon lett volna lehetőség sem rá, az osztályból senkit nem cipeltek sehová. Mindenki kitapasztalta, mit szeretne csinálni, mivel foglalkozna szívesen, és ha a szülők anyagi helyzete lehetővé tette, beíratták rá. De ez így a normális, nem?
Ajánlom minden kétségbeesett szülőnek, akik nem tudják, mit kezdjenek ezzel a sok lehetőséggel, ami a rendelkezésükre áll.
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szülői rész: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése