J. D. Salinger: Zabhegyező

Szerző: J. D. Salinger

Cím: Zabhegyező

Eredeti cím: The Catcher in the Rye 

Fordító: Gyepes Judit

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

254 oldal, 2500 Ft 

Fülszöveg:

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.

Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Miért olvastam el?

Sokféle kifejezést hallottam erre a könyvre. Mondják, hogy elborult, hogy nagy pszichológiai mű és azt is, hogy a sorozatgyilkosok alapműve. Talán mindhárom igaz lehet. Elborult, mert olyan világnézettel találkozunk, ami bár létezik, mégis ritkán találkozunk vele. Holden személyisége megbújhat akár a szomszédunk bőrében is, vagy lehet ilyen a srác, akivel a zöldségesnél szoktunk összefutni. Pszichológiai mű, mert betekintést nyerünk egy beteg elme gondolatmenetébe, egy elborult kamaszfiú eszmefuttatásába. A leginkább rá jellemző kifejezés a gyilkosok alapműve, bibliája. Hiszen legtöbben John Lennon meggyilkolásával hozzák összefüggésbe, és ha nem is olvasták, azt tudják, hogy Lennon gyilkosa olvasta. A gyilkosság előtt még betért a könyvesboltba, megvette a Zabhegyezőt, amelynek első oldalára beleírta: "Ez a vallomásom." A gyilkosság után pedig nem menekült a helyszínről. Leült és olvasott, amíg a rendőrök ki nem érkeztek a helyszínre. 

"A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak."

A történetről:

A könyv Holdan Calulfield három napját írja le oldalaiban, ahol olvashatunk az érzéseiről, világszemléletéről, kapcsolatáról másokkal. A történet kezdetén főhősünk épp utolsó napjait tölti egy középiskolába, ahonnan kicsapták - ez már zsinórban a negyedik "elbocsátása". Elbúcsúzik tanárától, hozzá közel álló személyektől, majd útnak indul haza, hogy személyesen közölje a hírt szüleivel. Miközben utazik, kalandokba keveredik, rég nem látott ismerősökkel sikerül összefutnia. 

"Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd."

A szereplőkről: 

Ezt a könyvet nem a története miatt lehet szeretni, hanem a főhős, Holden kidolgozottsága miatt. Nagyon különleges, kissé beteges gondolkodású, igazi rosszcsont kamaszfiút ismerhetünk meg a személyében. Az E/1-nek köszönhetően beleláthatunk a gondolataiba, megismerhetjük az érzéseit is, ami igazán sokat dob a karakterábrázoláson. 

A társadalom nehezen érti meg a "különcöket", ez a könyv talán az olvasókat hozzásegíti, hogy mégis könnyebben megértsük őket. Nincs rózsaszín felhő és mézes-mázas megfogalmazás. Úgy ismerjük meg a saját környezetünket (Holden szemszögéből), amilyen valójában. Ahogy ez a kamaszfiú mesél, az a nyers valóság. A szülőkkel, osztálytársakkal, tanárokkal való kapcsolatai mind valós kapcsolatok, léteznek. Ahogyan létezik az a féltő szeretet is, amit kistestvére iránt érez. 

Összességében igazán szimpatikus karakter volt, még akkor is, ha kicsit nehéz belelátni a gondolataiba. :)