Cím: Bíborhajú 1. - A Boszorka fénye
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
483 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Clarie White nem mindennapi tinédzser.
Clarie White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Clarie, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Clarie-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Clarie a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny...
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Kapcsolatom a könyvvel:
Eleinte nem tudtam, mire számítsak, a fülszövegből sem derült ki sok minden. Később úgy éreztem, hogy nagyon sok olyan dolog van a könyvben, amit már máshol, más kötetekben is olvastam, ezért olyan sablonszerűnek tűnt az egész. Aztán szépen lassan megkedveltem a szereplőket, és szívesen vettem a kezembe.
Azért azt be kell vallanom, nagyon kevés közöm volt eddig boszorkányos könyvekhez, ezért felüdülés volt végre nem vámpírokról és tündérekről, hanem boszorkányokról olvasni. Ezért már jár egy pont a könyvnek. Azonban a sok klisé és csöpögős szerelem nekem nem annyira jött be, láttunk már ilyet sokat, most már valami újra van szükségünk.
A borítóról:
Röviden: Egyszerű, de nagyszerű. Szeretem a Könyvmolyképző Kiadó borítóit, azok között is leginkább a Vörös Pöttyös és Arany Pöttyös könyvekét, mert felismerhető benne a kiadó, igazán egyedi. Ez a borító is igazán meg tudja nyerni a vásárlókat, semmi giccs, semmi túlzás, a fekete borítók egyébként is a gyengéim. :)
Ötletes megoldás a tűzvirág képe, nem emlékszem, hogy találkoztam volna hasonlóval bármelyik borítón.
A történetről:
Boszorkányvilág, amelyben már csak igazán kevés, szám szerint három tiszta vérű boszorka létezik. A könyv főszereplője e három közül az egyik, Claire. Tragédia, hogy elveszíti idős mentorát, aki őt szerette volna védeni, ezután új mentorra vár, aki emg is érkezik Kellan személyében. Kellan félig boszorkány, félig démon. A történet részei igényesen össze vannak fűzve, szépen kapcsolódnak egymáshoz a fejezetek, nem éreztem kuszának, nem ugrál, átlátható. Különbözik a nagy átlagtól abban, hogy míg a könyvek általában arra a sémára épülnek fel, hogy a végén van a "nagy durranás", itt a történet közben, többször találkozhatunk ezzel, többször érezhetjük úgy, hogy most már minden happy, befejeződhet a történet... De mégis történik még valami... mindig jön valami új, és ez még csak az első kötet. Végig fenn tartja az olvasó érdeklődését, nem unalmas, nem csak a vége olyan, amire azt mondjuk: nem lehet letenni.
A szereplőkről:
Számomra igazán különlegesek és szerethetőek voltak a karakterek, kicsit talán sablon, felismertem benne néhol más történetek szereplőit, de ez sem tántorított el attól, hogy még jobban meg akarjam ismerni és szeretni őket.
Claire és Kallen szimpatikus karakterek, bár Kallen nem az az igazán megjegyezhető főhős-pasi, akiért a tinilányok epedhetnek, nem tartottam őt nagy durranásnak. Nem tudtam eldönteni, hogy ő most szerethető bunkó-fiút alakít, vagy átlagos szerethető-fiút. Clairet is inkább a sok vörös hajáról fogom megjegyezni, nem a személyiségéről. Na meg persze arról, hogy ritkán olvashatunk boszorkákról, ebben a vámpíros-vérfarkasos őrületben, amit az elmúlt évek könyvei váltottak ki az olvasókból. A többiek, a mellékszereplők viszont úgy ki vannak dolgozva, mintha ők is főszereplők lennének, és ezért jár a plusz pont. Maxine már az első pillanattól utálatos karakter volt számomra, végig azt éreztem, hogy valami nem stimmel vele, de nem is igazán törtem magam, hogy megkedveljem. Ahol nincs szimpátia, oda minek erőltetni?
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 5/5
Kapcsolatom a könyvvel:
Eleinte nem tudtam, mire számítsak, a fülszövegből sem derült ki sok minden. Később úgy éreztem, hogy nagyon sok olyan dolog van a könyvben, amit már máshol, más kötetekben is olvastam, ezért olyan sablonszerűnek tűnt az egész. Aztán szépen lassan megkedveltem a szereplőket, és szívesen vettem a kezembe.
Azért azt be kell vallanom, nagyon kevés közöm volt eddig boszorkányos könyvekhez, ezért felüdülés volt végre nem vámpírokról és tündérekről, hanem boszorkányokról olvasni. Ezért már jár egy pont a könyvnek. Azonban a sok klisé és csöpögős szerelem nekem nem annyira jött be, láttunk már ilyet sokat, most már valami újra van szükségünk.
A borítóról:
Röviden: Egyszerű, de nagyszerű. Szeretem a Könyvmolyképző Kiadó borítóit, azok között is leginkább a Vörös Pöttyös és Arany Pöttyös könyvekét, mert felismerhető benne a kiadó, igazán egyedi. Ez a borító is igazán meg tudja nyerni a vásárlókat, semmi giccs, semmi túlzás, a fekete borítók egyébként is a gyengéim. :)
Ötletes megoldás a tűzvirág képe, nem emlékszem, hogy találkoztam volna hasonlóval bármelyik borítón.
A történetről:
A szereplőkről:
Számomra igazán különlegesek és szerethetőek voltak a karakterek, kicsit talán sablon, felismertem benne néhol más történetek szereplőit, de ez sem tántorított el attól, hogy még jobban meg akarjam ismerni és szeretni őket.
Claire és Kallen szimpatikus karakterek, bár Kallen nem az az igazán megjegyezhető főhős-pasi, akiért a tinilányok epedhetnek, nem tartottam őt nagy durranásnak. Nem tudtam eldönteni, hogy ő most szerethető bunkó-fiút alakít, vagy átlagos szerethető-fiút. Clairet is inkább a sok vörös hajáról fogom megjegyezni, nem a személyiségéről. Na meg persze arról, hogy ritkán olvashatunk boszorkákról, ebben a vámpíros-vérfarkasos őrületben, amit az elmúlt évek könyvei váltottak ki az olvasókból. A többiek, a mellékszereplők viszont úgy ki vannak dolgozva, mintha ők is főszereplők lennének, és ezért jár a plusz pont. Maxine már az első pillanattól utálatos karakter volt számomra, végig azt éreztem, hogy valami nem stimmel vele, de nem is igazán törtem magam, hogy megkedveljem. Ahol nincs szimpátia, oda minek erőltetni?
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése