Szerző: Richelle Mead
Cím: Vámpírakadémia
Eredeti cím: Vampire Academy
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2009
236 oldal, 2680 Ft
Fülszöveg:
Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre - viszonylag konszolidáltan - szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője; Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. A kapukon belül sem veszélytelen azonban az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.
Érdekesen indult a kapcsolatom a könyvvel, majd meglepően végződött. Hogy miért, azt rögtön ki is fejtem ebben a bejegyzésben.
A kötet már évek óta itt porosodott a polcomon, úgy gondoltam most, hogy filmet készítettek belőle, itt az ideje, hogy elolvassam és megismerjem, mi ez a nagy rajongás és miért vannak úgy oda érte az emberek.
A borítóról:
Be kell vallanom, számomra a borító egy átlagos borító, semmi extra, semmi olyan, ami úgy igazán felkeltené az érdeklődésemet. A csaj fejtartása idegesítő, és amúgy sem szimpi, talán ha az akadémia képe nagyobb lenne egy kicsit és a lány kisebb (kb. igazságosan, a lapot elfelezve osztoznának), jobban tetszene. Örülök viszont, hogy nem csöpög a borító, nincs se vér, se szerelem, nem akar valami olyat elhitetni, amiről egyébként a könyvben nem is olvashatunk.
Örülök, hogy már korábban beszereztem, mert a filmes borító nagyon ocsmány, így nem kellene a polcomra. Nagyon picsás lett, abszolút úgy néz ki, mintha egy tucatszenny romantikus-csajos könyvet vennénk a kezünkbe. Szerintem gáz lett ez a beállás is, ahogy a két pasi lohol a csajok után, azok meg elől miniben, felemelt fejjel, beképzelten. Ez nyilván szubjektív vélemény, nem feltétlen kell velem egyetérteni. :)
A történetről:
Nagyon jól kidolgozott és átgondolt történetet és világot ismerhetünk meg, amibe már az első oldalakon igen intenzíven belecsöppenhetünk, főhősnőink nem igazán hagynak minket pihenni. Rose és Lissa utolsó kint töltött napjáról szólnak az első oldalak, amikor rájuk találnak és visszaviszik őket az akadémiára.
Kell egy kis idő, mire az ember megtanulja a sok vámpírfajta jellemzőjét, ki a striga, ki a mora, a dampyr... Először gagyinak tartottam ezeket a megkülönböztetéseket, aztán, mikor rájöttem, hogy ki mire képes vagy ki miért "van", a "gagyi" jelzőt felváltotta az "ötletes".
Rettenetesen zavart néhány mondat a könyvben, nem tudom, hogy az írónő vagy a fordító hibája-e, de nagyon gyerekes megfogalmazásokra bukkantam, a hideg rázott sokszor attól, amikor egy mondat annyiból állt: Jujj. Majdnem mintha A neveletlen hercegnő naplóját olvastam volna, pedig színvonalasabbnak kellett volna lennie (félreértés ne essék, imádom Mia történetét is, csak teljesen más világ, a fogalmazásmód mégis - sajnos - hasonló).
A szereplőkről:
Rose stílusa nagyon irritál, ez az "amerre járok, pasikat keresek" hozzáállás. Nem hiszem, hogy egy ilyen világban egy "testőrnek" így kellene viselkednie, vagy egyáltalán bárki így viselkedne. Lissa ahhoz képest, hogy vámpír, egy nyuszi, mindentől fél, nem hoz önálló döntéseket, nem mer felszólalni (egyes eseteket kivéve).
Christian szimpatikus volt, szeretem a komoly és titokzatos karaktereket, örülök, hogy valamennyire megismerhettük.
Dmitrijt abszolút a szívembe zártam, nagyon szimpatikus karakter, imádnivaló a személyisége is. Kicsit mindig Piton professzorra emlékeztetett a Harry Potter sorozatból. Alapból szeretek mindent, ami orosz, imádtam, ha "oroszosra" vette a figurát, imádom a titokzatosságát és a szerethetőségét. Ő az elsődleges ok, amiért szeretném folytatni a sorozatot.
Egyébként a karakterkidolgozás abszolút ötös, attól, hogy a két női szereplő nem szimpatikus, nem mondhatom azt, hogy nincsenek jól kidolgozva. Márpedig számomra nem kell, hogy szimpatikus legyen a szereplő ahhoz, hogy lássam, mennyire jó valami, mint ahogy lehet utálni valakit, de azért elismerni, ha letett valamit az asztalra.
Egyébként sokat dobott a szememben a történeten, hogy megnéztem a filmet, bár Roset és Lissát ott sem kedveltem meg, mégis számomra szerethetőbb volt az egész, a maga bájával, Twilight-poénjaival. Ha nem is a filmnek köszönhető, hogy folytatom a sorozatot, az értékelésén igencsak javított.
Pontozásom: Borító: 2/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 3/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 5*/5
Jöhet a folytatás. :)
Érdekesen indult a kapcsolatom a könyvvel, majd meglepően végződött. Hogy miért, azt rögtön ki is fejtem ebben a bejegyzésben.
A kötet már évek óta itt porosodott a polcomon, úgy gondoltam most, hogy filmet készítettek belőle, itt az ideje, hogy elolvassam és megismerjem, mi ez a nagy rajongás és miért vannak úgy oda érte az emberek.
A borítóról:
Örülök, hogy már korábban beszereztem, mert a filmes borító nagyon ocsmány, így nem kellene a polcomra. Nagyon picsás lett, abszolút úgy néz ki, mintha egy tucatszenny romantikus-csajos könyvet vennénk a kezünkbe. Szerintem gáz lett ez a beállás is, ahogy a két pasi lohol a csajok után, azok meg elől miniben, felemelt fejjel, beképzelten. Ez nyilván szubjektív vélemény, nem feltétlen kell velem egyetérteni. :)
A történetről:
Nagyon jól kidolgozott és átgondolt történetet és világot ismerhetünk meg, amibe már az első oldalakon igen intenzíven belecsöppenhetünk, főhősnőink nem igazán hagynak minket pihenni. Rose és Lissa utolsó kint töltött napjáról szólnak az első oldalak, amikor rájuk találnak és visszaviszik őket az akadémiára.
Kell egy kis idő, mire az ember megtanulja a sok vámpírfajta jellemzőjét, ki a striga, ki a mora, a dampyr... Először gagyinak tartottam ezeket a megkülönböztetéseket, aztán, mikor rájöttem, hogy ki mire képes vagy ki miért "van", a "gagyi" jelzőt felváltotta az "ötletes".
Rettenetesen zavart néhány mondat a könyvben, nem tudom, hogy az írónő vagy a fordító hibája-e, de nagyon gyerekes megfogalmazásokra bukkantam, a hideg rázott sokszor attól, amikor egy mondat annyiból állt: Jujj. Majdnem mintha A neveletlen hercegnő naplóját olvastam volna, pedig színvonalasabbnak kellett volna lennie (félreértés ne essék, imádom Mia történetét is, csak teljesen más világ, a fogalmazásmód mégis - sajnos - hasonló).
A szereplőkről:
Rose stílusa nagyon irritál, ez az "amerre járok, pasikat keresek" hozzáállás. Nem hiszem, hogy egy ilyen világban egy "testőrnek" így kellene viselkednie, vagy egyáltalán bárki így viselkedne. Lissa ahhoz képest, hogy vámpír, egy nyuszi, mindentől fél, nem hoz önálló döntéseket, nem mer felszólalni (egyes eseteket kivéve).
Christian szimpatikus volt, szeretem a komoly és titokzatos karaktereket, örülök, hogy valamennyire megismerhettük.
Dmitrijt abszolút a szívembe zártam, nagyon szimpatikus karakter, imádnivaló a személyisége is. Kicsit mindig Piton professzorra emlékeztetett a Harry Potter sorozatból. Alapból szeretek mindent, ami orosz, imádtam, ha "oroszosra" vette a figurát, imádom a titokzatosságát és a szerethetőségét. Ő az elsődleges ok, amiért szeretném folytatni a sorozatot.
Egyébként a karakterkidolgozás abszolút ötös, attól, hogy a két női szereplő nem szimpatikus, nem mondhatom azt, hogy nincsenek jól kidolgozva. Márpedig számomra nem kell, hogy szimpatikus legyen a szereplő ahhoz, hogy lássam, mennyire jó valami, mint ahogy lehet utálni valakit, de azért elismerni, ha letett valamit az asztalra.
Egyébként sokat dobott a szememben a történeten, hogy megnéztem a filmet, bár Roset és Lissát ott sem kedveltem meg, mégis számomra szerethetőbb volt az egész, a maga bájával, Twilight-poénjaival. Ha nem is a filmnek köszönhető, hogy folytatom a sorozatot, az értékelésén igencsak javított.
Pontozásom: Borító: 2/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 3/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 5*/5
Jöhet a folytatás. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése