Szerző: Leiner Laura
Cím: Hullócsillag
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978-963-406-005-5
412 oldal, 2990 Ft
Bexi, akinek mostanra megjelnt, és zajos sikert aratott a második nagylemze, az Offline, továbbra is sikeres éneksnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ze nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, é s belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londona repüljön egy utazási műsor forgatására.
A Hullócsillag a Bexi-sorozat második kötete, a Késtél folytatása.
Borító:
Ez a könyv tipikusan olyan, amit ha meglátok a könyvesboltban, biztosan leveszem a polcról és elolvasom a fülszövegét. A SzJG-sorozat borítója a Bexi-sorozatéhoz képest semmi nem volt, bár annak is nagyon közel állt hozzám a stílusa. Ez viszont egyszerűen tökéletes, imádom a fekete és pink színeket együtt, semmi giccs, semmi csicsa, két szín felhasználásával egy totál egyszerű, mégis nagyon figyelemfelkeltő borítót kaptunk. Szóval, már ezért is megéri a polcomon látni, de a valódi ok, ami miatt a sorozat részeit beszereztem nem ez volt, hanem az, hogy Laura korábbi sorozatáért is rajongtam és reméltem, hogy Bexi története is hasonló érzéseket vált ki belőlem, mint az SzJG-ben Renié.
Történet:
A Késtél, a sorozat első kötete nem nyűgözött le annyira, mint az SzJG. Tudom, nem kellene egymáshoz hasonlítanom őket, s ha nem tenném, valószínűleg 100%-osan elégedett lettem volna vele, de nem tudtam elvonatkoztatni az elődjétől. A karakterek, a történet, minden közelebb állt hozzám abban a sorozatban, mint Bexinél, nem is volt maradandó élmény, mert többet vártam. Valószínűleg ez annak is betudható, hogy Reni történetébe sokkal többen tudják beleképzelni magukat, hiszen egy hétköznapi középiskolás lány hétköznapi problémáiról szólt, míg a Bexi mégis távolabbi, kicsit ismeretlen, kicsit felfoghatatlan életet ír le. S ismét megjegyzem, ha félretettem volna a hasonlítgatásokat, valószínűleg nem így lett volna.
Aztán mégis elkezdtem - hosszú szünet után - a második kötetet, mert ha valamibe belefogok, azt szeretem végigvinni, és felcsaptam a Hullócsillagot.
Adott Nagy Márk, aki a Pop/rock sztár leszek! előző szériájának döntőse lett, s mikor már mindenki azt hitte, övé a dicsőség, az első hely, a közönség csak a második helyet szavazta meg neki. Nagy Márk és Bexi ugyanannál a lemezkiadónál, ugyanannál a menedzsernél dolgoznak. Márk eltűnt a süllyesztőben, míg Bexi a zenéinek köszönhetően szárnyalt. Egészen addig volt ez így, amíg Bexi nem írt egy dalt Márknak.
Mivel Körte, a menedzser érezte, hogy menedzseltjeinek nincsenek túl jó időszakai, kevés a fellépés, úgy döntött, elvállal egy olyan ajánlatot, amit a véletlen sodort az útjukba: elutazhattak Londonba egy műsor keretein belül. Az utazást eredetileg egy másik zenekar tudhatta magáénak, ám mivel elbetegedtek, így Körte, a menedzser lépett a helyükbe Bexivel, Márkkal, a Fogd be Aszád punkformációval és az üres helyet kitöltvén Bexi nagy riválisával, Lexivel.
Ebben a kötetben a Londonban történő kalandokról, örömökről, bánatokról, kavarásokról olvashatunk... na és persze szerelemről, amiről nem tudhatjuk biztosan, hogy csupán egyoldalú, vagy viszonzásra talál.
Karakterek:
Bexi nagyon szerethető karakter, Aszádékat és Körtét is hamar a szívembe zártam. Aszádékon rengeteget mosolyogtam, mert közép- és főiskolás koromban legtöbbször olyan körökben mozogtam, ahol hasonló típusú emberek voltak. Imádtam a Rockmaratonra és különböző koncertekre járni, így a szeleburdi, komolytalan huszonéves srácok stílusa egyáltalán nem volt számomra ismeretlen.
Körte karaktere nagyon jól ki van dolgozva, éppen ettől lesz kedvelhető. Kicsit minden menedzseltje pótapukája, aki igyekszik ennek a szerepnek megfelelően viselkedni, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Lexi (Evelin) egy percig sem volt szimpatikus egészen a történet végéig, engem rettenetesen irritált ez a majmolás, utánzás, hogy nincs egyénisége, hogy más hátán igyekszik felkapaszkodni. Valahogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ennek a társaságnak teljes értékű tagja lenne. Be volt állítva egy tökéletes külsejű nőnek, akiben viszont nincs semmi plusz, így igyekszik egy másik karakter bőrébe bújni.
Geri, Bexi volt barátja ha csak szóba került a történetben, végigfutott a hideg a hátamon, a legellenszenvesebb karakter az egész regényben, de nem sokkal van mögötte lemaradva a szememben Nagy Márk sem. Tudom, ő a jóképű, tökéletes pasikarakter, engem mégis irritált minden megszólalása és folyamatosan azon törtem a fejem, hogy lehet így odalenni egy ekkora egoista, beképzelt baromért? Minimális empátia, alázat, kultúra nem szorult belé és hiába hangsúlyozta Laura rendszeresen, hogy mennyire jófej és jóképű, engem nem sikerült meggyőzni. Nem tetszett a bugyutasága, hogy annyira el van szállva magától, hogy tisztában van a népszerűségével és ezzel maximálisan visszaél. Nem tehetek róla, taszítanak az olyan személyek (mind könyvben, mind a való életben), akik semmilyen élethelyzetben nem képesek komolyan és szerényen viselkedni. Rengeteg olyan szituáció volt, ami épp az ő stílusa miatt nem volt számomra élvezhető. Bexi pedig elolvad, ha Márk hozzászól. Semmivel sem több, mint bármelyik Aszád-srác. Végig azon gondolkodtam, hogy ha Márkkal összejönnek, ennyi erővel összejöhetne Bexi valamelyik fiúval a punkbandából is, kb. ugyanaz a szint.
Igazából végig azon drukkoltam, hogy Anti, Bexi legjobb barátja szerelmet valljon Bexinek és Bexi is rájöjjön, hogy valójában számára is Anti több, mint egy jóbarát, de sajnos a kötet végéig ez nem jött össze, s van egy olyan megérzésem, hogy nem ez lesz a sorozat befejezése.
Összességében:
Nem nagyon tudtam letenni a könyvet, úgyhogy ahogy végigolvastam, a kezembe is vettem a harmadik kötetet, mert nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet kimászni abból a slamasztikából, amibe a főhőseink belerángatták saját magukat. Hiába utálom Gerit, kíváncsi vagyok az ő sorsára is, remélem, elnyeri méltó büntetését, mert undorító, ahogyan viselkedik. Kétszínű, számító érdekember, aki úgy alakítgatta saját sorsát, hogy jól jöjjön ki minden szituból, s remélem, a következő kötetek valamelyikében a karma azért utoléri.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése