Szerző: Katie Khan
Cím: 90 perc
Eredeti cím: Hold Back the Stars
Fordította: Hoppán Eszter
Kiadó: Insomnia
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-963-310-827-7
371 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
90 perc - mindössze ennyi időre elég oxigénje maradt Maxnek és Carysnek, a két asztronautának, akik egy végzetes aszteroidaütközés következtében kint rekedtek az űrben.
A másfél óra alatt hol kétségbeesetten hibáztatják egymást, hol higgadt józansággal próbálják megtalálni a megmenekülés módját. A feszült ritmusú történettel együtt nem mindennapi szerelmük megkapó történetét és megismeri az olvasó, melynek hátterében kirajzolódik a nem is olyan távoli jövő képe. Egy globális katasztrófa következtében Amerika és a Közel-Kelet megsemmisült, a túlélők között farkastörvények uralkodnak, míg az egyesült Európia egy újraszervezett demokratikus utópiában próbálja meg stabilizálni a békét és a biztonságot a Földön. Vajon sikerülni fog?
A történetről:
Sokféle érzés kevereg bennem a történet kapcsán, amely érzésekről elég sokáig nem tudtam összeszedetten írni, mert nem tudtam eldönteni erről a könyvről, hogy tulajdonképpen tetszett vagy nem.
Sokféle érzés kevereg bennem a történet kapcsán, amely érzésekről elég sokáig nem tudtam összeszedetten írni, mert nem tudtam eldönteni erről a könyvről, hogy tulajdonképpen tetszett vagy nem.
Amíg várakoztam egy szomszédos község könyvtárában, böngészni kezdtem a kínálatban. Akkor lettem figyelmes erre a kötetre, legfőképpen a borítója miatt. Elolvastam a fülszöveget, és reménykedtem, hogy jó lesz, mert láttam benne fantáziát...
A fülszöveg sokat ígért, amit meg is kaptam - szinte mindent. Azt viszont nem ígérte, hogy mindezt a szerző jól is fogja leírni és kezelni. Én naiv voltam és ebben hittem. Tele van ez a regény jobbnál jobb ötletekkel, de valahogy nem sikerült úgy a kivitelezés, ahogy kellett volna. Imádom az olyan emberek agyát, akikből ilyen jó sztorik pattannak ki, de csalódott leszek, ha ezekkel a jó ötletekkel nem tudnak mit kezdeni. Úgy érzem, ebben a szituban most ez volt a helyzet.
Jó volt kikapcsolódni, igazán élveztem a történetet, mégis felvetődött bennem a kérdés: Hol mutatkoznak meg a farkastörvények, amelyekről a fülszöveg beszélt? Miben mutatkozik meg a szerelem, amit a fülszöveg ígért? Merthogy érzelmek nem nagyon voltak...
Aztán ott az élet a Földön, amiről halvány utalgatások voltak, visszaemlékezések is, de nem teljesen értettem az egészet, a csoportokat, mi alapján, hogyan, miért lettek szétosztva, mi a háttere ezeknek és a költözéseknek... Mintha ez a történet egy jó vásár lett volna, például egy kiváló minőségű ruhaanyag, amit az asztal közepére vágtak volna és azt mondták volna, hogy tessék, ez tök jó, csak kezdj vele valamit. Én pedig értetlenül ülök itt, a könyv befejeztével és azon töröm a fejem, miben lett most 371 oldal után több az életem? Semmiben...
A fülszöveg sokat ígért, amit meg is kaptam - szinte mindent. Azt viszont nem ígérte, hogy mindezt a szerző jól is fogja leírni és kezelni. Én naiv voltam és ebben hittem. Tele van ez a regény jobbnál jobb ötletekkel, de valahogy nem sikerült úgy a kivitelezés, ahogy kellett volna. Imádom az olyan emberek agyát, akikből ilyen jó sztorik pattannak ki, de csalódott leszek, ha ezekkel a jó ötletekkel nem tudnak mit kezdeni. Úgy érzem, ebben a szituban most ez volt a helyzet.
Jó volt kikapcsolódni, igazán élveztem a történetet, mégis felvetődött bennem a kérdés: Hol mutatkoznak meg a farkastörvények, amelyekről a fülszöveg beszélt? Miben mutatkozik meg a szerelem, amit a fülszöveg ígért? Merthogy érzelmek nem nagyon voltak...
Aztán ott az élet a Földön, amiről halvány utalgatások voltak, visszaemlékezések is, de nem teljesen értettem az egészet, a csoportokat, mi alapján, hogyan, miért lettek szétosztva, mi a háttere ezeknek és a költözéseknek... Mintha ez a történet egy jó vásár lett volna, például egy kiváló minőségű ruhaanyag, amit az asztal közepére vágtak volna és azt mondták volna, hogy tessék, ez tök jó, csak kezdj vele valamit. Én pedig értetlenül ülök itt, a könyv befejeztével és azon töröm a fejem, miben lett most 371 oldal után több az életem? Semmiben...
A karakterekről:
...és ez volt a karakterekkel a legfőbb problémám. Értem én, hogy Katie Khan szeretett volna egy romantikus történetet fellőni az űrbe, hogy aztán ott minden darabkája a helyére kerüljön, de ez sem teljesen jött össze. A főhősnő és főhős között volt egy bizonyos szintű érzelmi és testi kapcsolat, de nem éreztem annyira erősnek, mindent kibírónak, elviselhetetlenül jónak, mint amilyennek lennie kellene. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen érzelmekkel túlfűtött, romantikus nő (tudom, hogy az vagyok, túlságosan is...). Nagyon hiányoltam, hogy a karakterek tudjanak őszintén szeretni, ne csak felületesen, kicsit...
Elgondolkodtam, hogy ha én a főszereplő lány helyében lennék, és ennyire szeretném a páromat, mint amennyire ő, akkor nem hiszem, hogy az életem utolsó 90 percében a kapcsolatunk magasságairól és mélységeiről próbálnék áradozni, hanem inkább igyekeznék megoldást találni a túlélésre.
...és ez volt a karakterekkel a legfőbb problémám. Értem én, hogy Katie Khan szeretett volna egy romantikus történetet fellőni az űrbe, hogy aztán ott minden darabkája a helyére kerüljön, de ez sem teljesen jött össze. A főhősnő és főhős között volt egy bizonyos szintű érzelmi és testi kapcsolat, de nem éreztem annyira erősnek, mindent kibírónak, elviselhetetlenül jónak, mint amilyennek lennie kellene. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen érzelmekkel túlfűtött, romantikus nő (tudom, hogy az vagyok, túlságosan is...). Nagyon hiányoltam, hogy a karakterek tudjanak őszintén szeretni, ne csak felületesen, kicsit...
Elgondolkodtam, hogy ha én a főszereplő lány helyében lennék, és ennyire szeretném a páromat, mint amennyire ő, akkor nem hiszem, hogy az életem utolsó 90 percében a kapcsolatunk magasságairól és mélységeiről próbálnék áradozni, hanem inkább igyekeznék megoldást találni a túlélésre.
Összességében:
Ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége a borítója. Amiatt vettem le a polcról a könyvtárban, a fülszöveg pedig arra sarkallt, hogy haza is vigyem és el is olvassam. Sajnos a belseje már nem hozta azt a színvonalat, amit a külseje ígért, ettől függetlenül nem érzem elvesztegetett időnek az elolvasását.
Ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége a borítója. Amiatt vettem le a polcról a könyvtárban, a fülszöveg pedig arra sarkallt, hogy haza is vigyem és el is olvassam. Sajnos a belseje már nem hozta azt a színvonalat, amit a külseje ígért, ettől függetlenül nem érzem elvesztegetett időnek az elolvasását.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 3/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Történet: 3/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése