Szerző: J.K. Rowling, John Tiffany, Jack Thorne
Színpadra írta: Jack Thorne
Cím: Harry Potter és az elátkozott gyemek
Eredeti cím: Harry Potter and the Cursed Child
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 963 324 465 4
311 oldal, 3390 Ft
Fülszöveg:
Tizenkilenc évvel a roxforti csata után...
Harry Potter élete sosem volt könnyű - és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia.
Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.
A Haryr Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szüövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 20-án a londoni West Enden került sor.
A könyvről:
Sokáig - évekig - állt a polcomon olvasatlanul. Nem azért, mert nem érdekelt. Szerettem volna akkor elkezdeni, amikor az életemnek egy olyan szakaszát élem, amikor valóban tudok a könyvre koncentrálni és nincsenek máshol a gondolataim. Legkésőbb nyáron, a nyári szünet végén elkezdtem volna, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy balesetnek köszönhetően itthon feküdtem táppénzen, így Harry Potter színesíthette a szürke hétköznapjaimat.
Nem is baj, hogy így alakult, mert ennek köszönhetően ez lett a 900. könyv, amit életemben elolvastam... Remélem, jövőre meglesz az 1000 elolvasott könyv is - bár nem a mennyiségre, inkább a minőségi olvasásra helyezem a hangsúlyt.
Sok év telt el azóta, hogy Harry, Ron és Hermione "megmentette a világot". Felnőttek, megházasodtak, szuper munkájuk van (mindenkinek olyan, amilyen passzol hozzá), és gyerekeik születtek. Furcsa volt olvasni, hogyan alakult a világ Voldemort eltűnése után, egyben igazán jó érzés volt visszatérni a Roxfortba, a régebben megszeretett karakterek közé.
Eleinte nagyon zavart a könyv formája, nem igazán tudtam alkalmazkodni a színdarabhoz, ám néhány oldal olvasása után, és miután megismertem jobban a főhősöket, el tudtam engedni ezt az érzést. A két főszereplő Albus és Scorpius. Albus Harrynek és Ginnynek a középső gyermeke, Scorpius pedig Draconak a fia. Ami igazán különlegessé tette a történetet, hogy ez a két gyerek nagyon jó baráti kapcsolatot alakított ki egymással. Megmutatták, hogy a barátság mindent legyőz, nem képes gátat szabni neki sem az iskola, sem a szülők - az igaz barátok elszakíthatatlanok.
Jó nagy galibát csaptak a történetben, ugyanis hozzájuk került egy időnyerő. Úgy döntöttek, megváltoztatják a múltat, hogy egy szebb jövőt kapjanak. Nem gondoltak bele azonban, hogy a saját érdekük miatt az egész világ rendjét felboríthatják - és ezt meg is tették. Ráadásul nem csak egyszer.
Attól féltem, ez a sok ugrálás az időben kissé kuszává teszi majd a szálakat, ám szerencsére a gyanúm nem igazolódott be, követhető, logikusan felépített, élvezhető képet kaptunk minden egyes alkalommal. De jó lenne ezt filmben is látni!
Ráaádsul a könyv olvasása közben értelmet nyert a borítón a kép is, szépen lassan összeállt, hogy mi mit jelképez és mit ábárzol. Ezt szeretem a legjobban a könyvekben, amikor a végén becsukom őket és ránézek a borítóra, aztán megértem a mondanivalóját.
Nem is baj, hogy így alakult, mert ennek köszönhetően ez lett a 900. könyv, amit életemben elolvastam... Remélem, jövőre meglesz az 1000 elolvasott könyv is - bár nem a mennyiségre, inkább a minőségi olvasásra helyezem a hangsúlyt.
Sok év telt el azóta, hogy Harry, Ron és Hermione "megmentette a világot". Felnőttek, megházasodtak, szuper munkájuk van (mindenkinek olyan, amilyen passzol hozzá), és gyerekeik születtek. Furcsa volt olvasni, hogyan alakult a világ Voldemort eltűnése után, egyben igazán jó érzés volt visszatérni a Roxfortba, a régebben megszeretett karakterek közé.
Eleinte nagyon zavart a könyv formája, nem igazán tudtam alkalmazkodni a színdarabhoz, ám néhány oldal olvasása után, és miután megismertem jobban a főhősöket, el tudtam engedni ezt az érzést. A két főszereplő Albus és Scorpius. Albus Harrynek és Ginnynek a középső gyermeke, Scorpius pedig Draconak a fia. Ami igazán különlegessé tette a történetet, hogy ez a két gyerek nagyon jó baráti kapcsolatot alakított ki egymással. Megmutatták, hogy a barátság mindent legyőz, nem képes gátat szabni neki sem az iskola, sem a szülők - az igaz barátok elszakíthatatlanok.
Jó nagy galibát csaptak a történetben, ugyanis hozzájuk került egy időnyerő. Úgy döntöttek, megváltoztatják a múltat, hogy egy szebb jövőt kapjanak. Nem gondoltak bele azonban, hogy a saját érdekük miatt az egész világ rendjét felboríthatják - és ezt meg is tették. Ráadásul nem csak egyszer.
Attól féltem, ez a sok ugrálás az időben kissé kuszává teszi majd a szálakat, ám szerencsére a gyanúm nem igazolódott be, követhető, logikusan felépített, élvezhető képet kaptunk minden egyes alkalommal. De jó lenne ezt filmben is látni!
Ráaádsul a könyv olvasása közben értelmet nyert a borítón a kép is, szépen lassan összeállt, hogy mi mit jelképez és mit ábárzol. Ezt szeretem a legjobban a könyvekben, amikor a végén becsukom őket és ránézek a borítóra, aztán megértem a mondanivalóját.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése