Szerző: Rachel Vincent
Cím: Alpha - Alfa (Vérmacskák 6.)
Eredeti cím: Alfa
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 399 170 1
461 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg minket. Engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. De eljött az ideje, hogy a kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon - és egy célkereszttel a hátamon - haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent megváltoztat majd. Végleg.
Kapcsolatom a könyvvel:
Elérkeztem az egyik kedvenc sorozatom utolsó, befejező kötetéhez. Hat könyvön át kísérhettem Faythet az útján és ezidő alatt nagyon a szívemhez nőtt. Visszanéztem moly.hu-n, hogy mely köteteket mikor olvastam, és megdöbbenve láttam, hogy a sorozat legelső részét még 2013 novemberében, 6 évvel ezelőtt vettem a kezembe. Ezután viszonlag hamar, 2 hónappal később már a második kötetet olvastam, míg a harmadikra másfél évet vártam. Ennek ellenére a sorozat iránti lelkesedésem töretlen maradt.
Amikor nagy divat lett a Twiligt, akkor minden YA-könyv a vámpírokról és vérfarkasokról szólt, ezek között pedig felüdülés volt végre valami más lényekkel találkozni egy fantasyban. Sőt, olyannal, amilyennel előtte egy könyvben sem: vérmacskákkal. Én imádtam az összeset, kivétel nélkül.
A történetről:
Nagyon vártam és mégis féltem a befejezéstől. Vártam, mert érdekelt, hogy alakul Faythe és a többiek sorsa és féltem tőle, hogy hogyan fogom tudni elengedni őket. Ennek pedig volt egy fontos oka: hogy voltak benne érzelmek. Én utálom, ha egy regényben szerelmi háromszög van, kifejezetten felidegesít, hogy egy főhősnő képtelen két férfi közül választani. Itt viszont másképp éreztem ezzel kapcsolatban. Olyan szépen ki voltak dolgozva a karakterek érzései, hogy szinte logikusnak tűntek és Faythe helyében valószínűleg én is hasonlóan nehezen tudtam volna csak dönteni.
Faythe döntésének meghozását késlelteti az is, hogy nyakukon a háború, amely eldönti a falka sorsát, illetve hogy lesz-e egyáltalán még jövőjük. Sok múlik rajta és a szervezőkészségén és ő is tudja, hogy józanul kell gondolkodnia és félre kell tennie az érzelmeit - ami bizonyos szituációkban nem úgy sikerül, ahogy eltervezi.
Szeretem a belevaló, határozott, vezető egyéniségű nőket a könyvekben, Faythe pedig ilyen volt. Már a sorozat első kötetében sem kellett félteni, de a további részekben megmutatta, hogy tud még ennél is tökösebb lenni, tud még sokkal nagyobbra fejlődni. Ha ilyen emberek irányítanák a világ országait, nem gondolom, hogy lennének háborúk. Ha mégis, az sem a vezetők miatt lenne és biztosan a jó győzne, a gonosz pedig elnyerné méltó büntetését. Ám sajnos ez csak egy kitalált történet, kitalált karakterekkel.
Szükségem lesz egy újabb nagyszerű sorozatra, hogy el tudjam engedni a vérmacskákat.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Kapcsolatom a könyvvel:
Elérkeztem az egyik kedvenc sorozatom utolsó, befejező kötetéhez. Hat könyvön át kísérhettem Faythet az útján és ezidő alatt nagyon a szívemhez nőtt. Visszanéztem moly.hu-n, hogy mely köteteket mikor olvastam, és megdöbbenve láttam, hogy a sorozat legelső részét még 2013 novemberében, 6 évvel ezelőtt vettem a kezembe. Ezután viszonlag hamar, 2 hónappal később már a második kötetet olvastam, míg a harmadikra másfél évet vártam. Ennek ellenére a sorozat iránti lelkesedésem töretlen maradt.
Amikor nagy divat lett a Twiligt, akkor minden YA-könyv a vámpírokról és vérfarkasokról szólt, ezek között pedig felüdülés volt végre valami más lényekkel találkozni egy fantasyban. Sőt, olyannal, amilyennel előtte egy könyvben sem: vérmacskákkal. Én imádtam az összeset, kivétel nélkül.
A történetről:
Nagyon vártam és mégis féltem a befejezéstől. Vártam, mert érdekelt, hogy alakul Faythe és a többiek sorsa és féltem tőle, hogy hogyan fogom tudni elengedni őket. Ennek pedig volt egy fontos oka: hogy voltak benne érzelmek. Én utálom, ha egy regényben szerelmi háromszög van, kifejezetten felidegesít, hogy egy főhősnő képtelen két férfi közül választani. Itt viszont másképp éreztem ezzel kapcsolatban. Olyan szépen ki voltak dolgozva a karakterek érzései, hogy szinte logikusnak tűntek és Faythe helyében valószínűleg én is hasonlóan nehezen tudtam volna csak dönteni.
Faythe döntésének meghozását késlelteti az is, hogy nyakukon a háború, amely eldönti a falka sorsát, illetve hogy lesz-e egyáltalán még jövőjük. Sok múlik rajta és a szervezőkészségén és ő is tudja, hogy józanul kell gondolkodnia és félre kell tennie az érzelmeit - ami bizonyos szituációkban nem úgy sikerül, ahogy eltervezi.
Szeretem a belevaló, határozott, vezető egyéniségű nőket a könyvekben, Faythe pedig ilyen volt. Már a sorozat első kötetében sem kellett félteni, de a további részekben megmutatta, hogy tud még ennél is tökösebb lenni, tud még sokkal nagyobbra fejlődni. Ha ilyen emberek irányítanák a világ országait, nem gondolom, hogy lennének háborúk. Ha mégis, az sem a vezetők miatt lenne és biztosan a jó győzne, a gonosz pedig elnyerné méltó büntetését. Ám sajnos ez csak egy kitalált történet, kitalált karakterekkel.
Szükségem lesz egy újabb nagyszerű sorozatra, hogy el tudjam engedni a vérmacskákat.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése