Az idei évben a munka az olvasás rovására ment. Viccesen hangzik, de valóban kalandosan és tartalmasan telt az elmúlt évem, új kihívásokkal és akadályokkal az életemben, amelyeknek köszönhetően sajnos az olvasás sokszor hetekig is háttérbe szorult.
A tavalyi évhez képest azonban mégsem panaszkodhatom, ugyanis még így is többet olvastam, mint akkor. 2018-ban az elolvasott könyvek száma 51-re volt tehető, ami siralmasan kevés. Ehhez képest idén húsz könyvvel többet, azaz összesen 71 darabot olvastam el, amelyek tartalmilag, műfajilag és terjedelmileg is nagyon különbözőek voltak.
Szokásomat megtartva kezdem rögtön egy kis statisztikával a blogbejegyzést.
2019-ben...
...111 könyvet vettem/kaptam/találtam/szereztem meg valahogyan (Jézusom, ez nagyon durva...)
...71 könyvet olvastam el (de jó lenne, ha ugyanannyit olvastam volna, mint amennyit vásároltam).
A 71 elolvasott könyvből...
...40-nek volt magyar a szerzője.
...37 regény volt.
...10 db mesekönyvet lapozgattam.
...3 db verseskötet.
Most pedig következzen a bejegyzés sokkal személyesebb része, ugyanis a könyvek jelen voltak életem minden nagyobb eseményénél, összeköthetők velük, s én ezt most meg is teszem. A kronológiából kiszakítva a könyveimnek a legfőbb történés idén az volt, hogy új helyre költözhettek, ugyanis nyár elején elhatároztam, ideje kicsit rendbetenni a könyvtárszobát. Két hét alatt el is készült, aztán megfogadtam, hogy soha többet nem veszek semmi olyan bútort, amit nekem kell összeszerelnem. Ám most, hogy áll a sok polc, legalább valamivel gazdagabb lettem: ha álmomból ébresztenének fel, akkor is azonnal össze bírnék dobni egy Jysk-es fehér könyvespolcot.
A 2019-es évem úgy kezdődött, hogy új állást szereztem, végre végzettségem szerint sikerült elhelyezkednem a helyi általános iskolában, aminek hozománya, hogy sürgősen kellett szereznem egy nyelvvizsgát a diplomámhoz. Sokak szerint az év első két hónapjára túlvállaltam magam, ugyanis éppen ekkor mentem elsősegély vizsgára is, hogy végre legyen jogosítványom. Az olvasmányaim között tehát volt egy Elsősegélynyújtás című, továbbá a nyelvvizsgához szükségesnek gondolt nyelvkönyvek, szám szerint 6 db.
Természetesen ebben az időszakban sem maradtak ki az olyan stílusú, műfajú könyvek, amelyek kikapcsolnak akkor, amikor nincs energiám tanulni.
Miután meglett a nyelvvizsgám, a következő fontos dologra koncentráltam: felkészülni a tanításra. A csavar a történetben ugyanis, hogy kénytelen voltam két osztálynak történelmet tanítani, holott magyar műveltségterületes tanító vagyok. Ezért levettem a polcról néhány történelmi könyvet, hogy bővebb információkat szerezzek.
Emellett napköziztettem is az alsós gyerekeket, azt is szerettem volna a tőlem telhető legjobban teljesíteni, így két könyvből merítettem ötleteket napközis foglalkozásokhoz és azok megtervezéséhez.
Korábban írtam már egy blogbejegyzést arról, hogy a negyedikeseimmel és a hatodikosaimmal egy olvasós játékot játszottam, amelynek keretén belül ők választottak nekem, én pedig nekik olvasnivalót. Úgy éreztem, még jobban kinyílt a világ előttem, ugyanis olyan könyveket ismertem meg a játék által, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudtam. Ráadásul bepillantást nyerhettem abba is, hogy miket olvasnak mostanában a 10-12 éves gyerekek. Így került a kezembe többek között a Laura titkos társasága és a Gergő és az álomfogók.
Természetesen recenziós könyveket is fogadtam idén is, bár ezek mennyiségét már a tavalyi évben csökkenteni kényszerültem időhiány miatt. R. Kelényi Angelika könyveiről azonban nem tudok lemondani, és nem is akarok. A Barcelona, Barcelona című könyvhöz ráadásul szép emlékem kötődik, ugyanis Horvátországban olvastam, két sziklamászás között, vagy útközben, miközben útitársaim beszélgettek - amiből én semmit nem hallottam, mert a könyvvel voltam elfoglalva.
Különös lett a kapcsolatom az Alice Csodaországban című könyvvel, ugyanis nem csupán elolvastam, hanem hangosan olvastam fel az egész könyvet. A két kislányom is nagyon megszerette a történetet. A vélemények megoszlanak, hogy mennyire alkalmas mesének ez a történet, mit értenek meg belőle a gyerekek. Volt ismerősöm, aki megjegyezte, egy hatéves kislánynak nem kellene ilyen történeteket megismernie. Szerintem pedig igen, mert a gyerekeknek megvan az a csodálatos képességük, hogy pontosan annyit értenek meg belőle, amennyire nekik szükségük van - úgy, ahogy ők el tudják képzelni.
Az idei Top10 legjobb könyvvel viszont kissé bajban vagyok, mert elég nehéz volt a választás, még most sem vagyok biztos benne, hogy valóban ez a végeleges lista, de most egyelőre így érzem, így marad:
10. Kassák Lajos: Egy ember élete
9. Helen Hoang: Menyasszony rendelésre
8. Nógrádi Gábor: Gyerekrablás a Palánk utcában
7. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
6. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
5. Dan Wells: Szellemváros
4. Stephen King: Tortúra
3. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
2. R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
1. Rachel Vincent: Alpha - Alfa
A 2019-es évet zárom egy könyves képpel, amely az év utolsó napjaira visszamaradt olvasmányaimat mutatja meg és egy nagyon fontos pillanatkép lett számomra. Ezzel kívánok mindenkinek áldott, békés ünnepeket és boldog új évet! ♥
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése