Orosz novellák - orosz világ

Szerkesztő: M. Nagy Miklós
Cím: Huszadik századi orosz novellák

Kiadó: Noran

Kiadás éve: 2006
640 oldal

A borítón részlet látható Kazimir Malevics: Sportemberek című festményéből 

Fülszöveg:

…Mint minden műfaj, a novella is átalakul, s a klasszikus mintaképpel talán csak a neve marad közös. Költőibb lesz és nyugtalanabb, változatosabb és megfoghatatlanabb, de amennyit veszít kötöttségben, kerekségben, architekturában, ugyanannyit, nem: százannyit nyer színben, távlatban, muzsikában… Egy mai novella-antológia egységgel nem dicsekedhet, de talán épp sokfélesége lesz egyik, nem egyetlen vonzereje. (Gyergyai Albert)

A kötetben harminchét szerző – többek között Petrusevszkaja, Nabokov, Jerofejev, Gorkij, Zamjatyin, Pelevin, Bulgakov, Ulickaja – műve olvasható.

A könyvről: 

Sokáig tartott végigolvasni a novelláskötetet és elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Nagy nevekkel van tele: Bulgakov, Gorkij, Ulickaja, Szologub és még sokan mások. 

Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem azért, mert volt olyan novella, amit a kedvenceim közé sorolhatok, és volt olyan, amit - bevallom - csak felületesen olvastam, annyira nem kötött le. 

Nem is beszélnék most azokról, amik nem kötöttek le, amik nem nyerték el a tetszésemet. Nem szeretnék kitérni az összes novellára, kiválasztottam hát közülük egyet-kettőt, amiről azért írnék néhány gondolatot. 

Nagyon szeretem a Noran kiadó könyveit. Ennek első és legfőbb oka a sok kiadott könyv Adyról, aki - mint az köztudott - a kedvenc költőm. Ady és Léda, Ady és Csinszka, Ady Nagyváradon. 

Nagyon szeretem továbbá Csinszka és Babits levelezéséről összeállított könyvüket is. 

Amivel még jobban belopták magukat a szívembe, az a novelláskötetük. Csak az oroszt olvastam el (eddig), mégpedig azért, mert különös érzések fűznek Oroszországhoz, már régóta. 

Az orosz világot Dosztojevszkij miatt szerettem meg, első orosz élményem a Bűn és bűnhődés volt. Aztán következtek az oroszok egymás után: Tolsztoj, Gorkij... 

Fél éve pedig kezembe vettem a novelláskötetet. Talán nincs is olyan kultúra, amelyikről hasonló érdeklődéssel olvasok. Sajnos nem tudok sokat az oroszokról, de igyekszem folyamatosan bővíteni az ismereteimet róluk. Kevesen szeretik az orosz irodalmat, a könyvek hosszúsága és nehéz nyelvezete, meg a sok név miatt, amiket össze lehet keverni. 

De mégis... van ezeknek valami más hangulatuk, valami, amitől olyan "igazi orosz", valami, amitől rögtön kitalálod, milyen nemzetiségű az író, még akkor is, ha a nevét nem tudod. 

Tehát a kötetről a véleményem: nem tudnám azt mondani, hogy "tetszett", sem azt, hogy "nem tetszett". Gyűjteményekről ritkán lehet így nyilatkozni, hiszen nehéz olyan verses- vagy novelláskötetet találni, amelyikben minden írás tetszett. (Ady verseskötete természetesen ilyen.) 

Az egyik novella, amit mindenkinek ajánlok, Valerij Brjuszov: Márványfejecske. Nem tudom, miért fogott meg ennyire, a történet, a leírás, minden... 

De a kedvencem mégsem ez. Fjodor Szologub: Fény és árnyak. Talán azért, mert ennyire ragaszkodom a gyerekekhez, és ennyire szeretem őket. Talán azért, mert tanítónak készülök. Talán azért, mert én is voltam gyerek... Nem tudom. De ez a novella nagyon közel került hozzám. Egy kisfiúról szól, aki árnyékokkal játszott a falon, s ettől az édesanyja folyamatosan óvta. Inkább tanuljon, nem játszhat többé árnyékokkal. A novella végén már az édesanya is titokban ezekkel az árnyakkal játszott. 

Ennek a novellának mondanivalója van. Vajon az árnyjáték tényleg csak játék? Ennek a kisfiúnak csak ennyit jelentett? Az édesanyának? Hol lehet meghúzni a határt? 

"Egy angyal árnya, aki az égbe repül a bűnös és szomorú világból, egy szélesre tárt szárnyú árny, amely szomorúan a mellére hajtja a fejét. 

Nem visz-e el vajon az angyal puha kezében valami fontosat vagy jelentéktelent?..." 

Novellák, amik még nagyon tetszettek a kötetből:

Szigizmund Krzsizsanovszkij: Csodabogár 

Mihail Zoscsenko: A forradalom áldozata

Borisz Pilnyak: Emberi szél

Danyil Harmsz: A vénasszony

Vaszilij Suksin: Mil pardón, madám! 

Összességében: színvonalas válogatás, jó novellák, jó írók. A könyv végére talán már egy kicsit elfáradtam az oroszoktól, kicsit talán már mást olvastam volna, lassabban is haladtam, ritkábban is vettem a kezembe. De akkor is: egy élmény. 

"Este. Vologya szobájában a padlón lámpa ég. Mögötte, a fal mellett Vologya és az anyja ül. Nézik a falat, és kezükkel furcsa mozdulatokat végeznek.A falon árnyak rohangálnak és imbolyognak.Vologya és az anyja értik őket. Szomorúan mosolyognak, és valami nyomasztó, lehetetlen dolgot mondanak egymásnak. Arcuk békés, az álmaik világosak: örömük reménytelenül szomorú, a szomorúságuk vad örömmel teli. Szemükben őrület, boldog őrület sugárzik.Lassan leszáll az éj."