Egy fél polcsornyi könyv sorakozik a kollégiumi szobámban Adyról és Adytól. Akadnak köztük, amelyek szürkén, kopottan figyelnek rám, és kérik, forgassak kicsit más könyveket is, ne csak őket, túlzásokba esek. Vannak, amelyek azt mondják: nem elég, olvass el újból, sokszor!
A sort egy vastag szürke könyv zárja. Határozottan, férfiasan, a lehető legnagyobb komolysággal és egyenességgel áll, katonásan tartva a sort, nehogy a többiek eldőljenek. Ez a könyv Ady összes versét tartalmazza. Ha valaki leveszi a polcról, láthatja, hogy én - mintegy a könyvet férfiasságától megfosztva - női könyvet "faragtam" belőle: tele van számomra értékesebbnél értékesebb dolgokkal: találok benne egy képeslapot, melynek hátulján Csinszka mosolyog; papírfecniket, amiket ha jobban megnézek, láthatom, verselemzések, néhány versről néhány gondolat. Van itt egy kétoldalas újságcikk Adyról, és szerelmi ügyeiről. "A könnyek asszonya" versnél egy Adys bélyeg bújik meg. Egy vers. Egy levél. Egy szakadt kép. Egy közvéleménykutatás: Ady az egyik legnépszerűbb magyar költő.
A sort egy vastag szürke könyv zárja. Határozottan, férfiasan, a lehető legnagyobb komolysággal és egyenességgel áll, katonásan tartva a sort, nehogy a többiek eldőljenek. Ez a könyv Ady összes versét tartalmazza. Ha valaki leveszi a polcról, láthatja, hogy én - mintegy a könyvet férfiasságától megfosztva - női könyvet "faragtam" belőle: tele van számomra értékesebbnél értékesebb dolgokkal: találok benne egy képeslapot, melynek hátulján Csinszka mosolyog; papírfecniket, amiket ha jobban megnézek, láthatom, verselemzések, néhány versről néhány gondolat. Van itt egy kétoldalas újságcikk Adyról, és szerelmi ügyeiről. "A könnyek asszonya" versnél egy Adys bélyeg bújik meg. Egy vers. Egy levél. Egy szakadt kép. Egy közvéleménykutatás: Ady az egyik legnépszerűbb magyar költő.
Lemegyek az antikváriumba, a bácsi széles mosollyal vár: "Képzelje, Viola! Találtam egy könyvet Adyról. Ez terheli már a polcát? Vagy nincs még meg?" Megnézem a borítóját, mosolygok miközben arra gondolok, hogy megint könyvre költöm azt a pénzt, amiből kaját kéne vennem. Kinyitom, és mielőtt átböngészném, mielőtt végigfutnám a tartalomjegyzéket, az arcomhoz emelem, és jó mélyet lélegzek. Finom, régi könyv illata van. Ezt nagyon szeretem. Megveszem, hazaviszem, az Ady összes nagyot sóhajt: "Már megint nem bírt magával..."
Elégedetten ülök le. El kell költöznöm. Kell egy hely, ahol elférek. Kell egy hely, ahol lakhatok. Száműzni fognak mindenhonnan.
Aztán leülök, és mint aki jól végezte dolgát, nekiállok olvasni. Egy pillanatra megállok, és eszembe jut Csokonai. Csak úgy, spontán.
Terveim szerint a következő költő, akit annyira szeretnék megismerni, mint Adyt, Pilinszky lett volna. De Pilinszky bizonyára nem haragszik meg, ha várok még vele, és most Csokonaival foglalkozom, hiszen: "Csokonai meseszerű élete hogy maradhatott ki az életéből? Pótolja." Én pótlom. Ady marad a kedvencem, hiszen az elmúlt 10 évemben "mellettem volt", minden érzéseimre volt egy jó szava verse.
Csokonai kicsit idős hozzám. Azzal a korral nem nagyon vagyok kibékülve. Pilinszky is vár, megígértem neki a találkozót. Vajon megszeretem Csokonait, a "poeta doctust"? Pozsonyt? Komáromot? Vajda Juliannát?
(Visszaolvasva olyan érzésem volt, mintha a világvégéről írnék. Pedig nem. Úgy is érezheti, aki ezt olvassa, hogy nem szívesen olvasok Csokonaitól. Ez sem igaz. Nincs túl nagy kapcsolat köztünk, és "barátságunk" sem indult túl pozitívan. De én nem szeretek senkivel rosszban lenni, Csokonaival sem leszek. A következő József Attila lesz. Ezt tessék úgy olvasni, mintha ötször lenne áthúzva: megpróbálom megszeretni József Attilát.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése