Erich Kästner: A két Lotti

Szerző: Erich Kästner
Cím: A két Lotti
Eredeti cím: Das doppelte Lottchen 
Fordította: Tóth Eszter, Török Sándor
Első magyar kiadás: Móra, 1968
Az én példányom: Móra, 1995
















Fülszöveg:

Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.

Az íróról: 

Erich Kästner Drezdában született 1899-ben és Münchenben halt meg 1974-ben. Német költő, író. 

Kästner 1949-ben írta meg A két Lottit. Abban az időben botrányos könyvnek számított, a válás miatt, de ma már az egyik legsikeresebb német szerző. 

A könyvről: 

Gyakorlaton vagyok, 3. osztályosoknál. Most olvasták éppen A két Lottit. Hazajöttem, és muszáj volt levennem a polcról a saját példányomat, még az első kiadásból valót. Visszaemlékeztem, mennyit volt a kezemben a könyv. Legalább hússzor elolvastam, de lehet, hogy többször is. A kedvenc általános iskolás kötelező olvasmányom volt. Úr Isten, hányszor írtam én a Jézuskának, hogy kérek egy ikertestvért! Hányszor könyörögtem érte, hogy derüljön ki, hogy valahol létezik nekem is egy! Mindig erről álmodoztam, amikor ezt a könyvet olvastam. Nagyon szerettem, szép emlékeket idéz fel bennem. A könyvem lapjai már kiesnek, annyiszor lettek megkínozva. 

Az én könyvem nagyon kicsi, a lapjai sárgák, nincsen csillogós vagy plüssből készült borítója (a fenti kiadásból van nekem is egy). Abban még csak fekete-fehér képek vannak, és abból is kevés. Az enyém még nem beszél, énekel, táncol, és a házi feladatomat sem csinálja meg helyettem. Semmi extra, nem úgy, ahogy manapság a könyveket kiadják. Mégis sokat adott az életemhez. 

Most beleolvastam. Elolvastam egy mondatot, és bevillant az első jelenet. Elolvastam egy újabb mondatot, és az összes jelenet eszembe jutott, a copfhúzogatástól kezdve a fénykép készítéséig, a színházról, a főzésről, betegségről, hallgatózásról. 

Annyira igazinak tűnt, ahányszor elolvastam. Annyira szerethetők a szereplők. Annyira szerettem volna részese lenni egy hasonló történetnek. A rét jelenetnél éreztem a virágok illatát, és olyan nyár-hangulatom volt mindig. Mintha egy réten ülnék szoknyában, a fű mintája pici ráncokat nyom a vádlimba és a tenyerembe, gyenge szellő fújja oldalra a hajamat, és madarak csicseregnek körülöttem. 

Olyan jó volt minden újraolvasás alkalmával végigizgulni a két lány sorsát! Most... Most valami van. Most megint úgy érzem... szeretnék egy ikertesót. Szeretném, ha ők is valósak lennének: a Lottik. Szeretném azt a helyet, időt, azokat a személyeket. Ott akarok lenni... Ismét...