Stephen King: Az

Szerző: Stephen King
Cím: Az
Eredeti cím: It
Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1995
1406 oldal













Fülszöveg:

Heten ​​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

A könyvről:

Az. Vagy Izé... Vagy Gonosz... Mert kétféle szinkronban a filmekben így hangzik Az neve. 

Elolvastam a könyvet, és láttam a filmet. A könyv tetszett, a film is, de a sorrendet nem szabad változtatni: először elolvasni, csak utána megnézni! 

A Moly egyik eseményén vettem részt, melyet Ciccnyog indított. Az esemény feltétele, hogy szeptemberben elolvassuk Stephen King egyik könyvét, az AZ-t. Nos, nekem kicsit októberre is átcsúszott, mivel ma már október elseje van, de elolvastam, és ez a lényeg. :) 

Hibát követtem el. Amikor a kb. 1200 oldalas történetből elolvastam úgy a felét, aztán megnéztem a filmet. Ezzel agyoncsaptam az egészet, és utána már nem volt sok kedvem olvasni, de lenyomtam. 

Kicsit már az elején féltem ettől a könyvtől. Nem tudtam, mit várjak tőle, mire számítsak. Nem azért, mert félek, vagy ilyesmi, hanem a sztorija miatt. Egy bohóc, aki gyerekeket eszik? Elég durva...

Stephen Kingtől olvastam már korábban az Állattemetőt és a Minden halálit is elkezdtem. Az Állattemető nagyon tetszett, többször is újraolvastam, és a filmet is láttam. 

Ezzel a könyvvel kapcsolatban volt egy kis bajom. A történet több időben játszódik, vannak jelenetek, ahol a főszereplők még 10-12 éves gyerekek, és vannak, ahol már felnőttek. A problémám ezzel az volt, hogy King bácsi mindig felnőttként szólaltatta meg őket. Tehát a kisgyerekek úgy beszéltek, olyan szavakat használtak, hogy ha nincs leírva a koruk, akkor 30-nak gondolná az ember őket. 

Egyébként a sztori nagyon jó! A szereplők szerethetők és utálhatók. Nagyon csíptem Bill viselkedését a különböző helyzetekben, Eddiet mindig sajnáltam. 

Na jó, nem fogok ilyesmiről írogatni, amikor nem ezek a legfontosabb dolgok. Inkább az, hogy néha féltem, néha undorodtam, néha kiakadtam, néha pedig szembe köptem volna egy-két szereplőt. Voltak benne nagyon durva, brutális dolgok az idősebb fiúktól, és a bohóctól is. Már az elején sejtettem, hogy a könyv olvasása közben nem fogok unatkozni. 

Nem szeretném a könyv cselekményét leírni, hátha valaki elolvasná, csupán egyetlen jelenetről írnék: az egyik főszereplő a mosdóban van, és a mosdó véres lesz... a lefolyóból folyik fel a vér. Ez a jelenet azért volt borzasztó számomra, mert a múlt hétvégén a kollégiumban napokig sárga-barna-fekete víz folyt a mosdóból, és pont akkor tartottam ennél a jelenetnél. :)

Én mostantól nem szeretem a bohócokat. 

Pontozásom:
A történet: 4/5
Megfogalmazása: 4/5
A karakterek: 5/5
A borító: 4/5 

Kedvenc karakter: Ben és Mike
Ami kifejezetten tetszett: Bill higgadtsága.
Ami nem tetszett: Hogy úgy szólaltak meg a 10 évesek, mint egy 30 éves.