Cím: Lélekbéklyó
Kiadó: Álomgyár (Ábránd Könyvek)
Borító: Kiss Nikolett
Borító: Kiss Nikolett
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-615-5596-95-7
279 oldal, 3199 Ft
Fülszöveg:
Vajon a lélek tényleg láthatatlan?
Az alapszabályok: a léleknek nincs alakja, nem tud beszélni.
Akkor mégis ki az a lány, akinek a lelke minduntalan felbukkan Peter mellett és kapcsolatba lép vele?
500 évvel ezelőtt a Brit Birodalom vezetői úgy gondolták, nem elegendő a halálbüntetés a gyilkosoknak. Három, különleges adottságú férfi lépes volt a haláluk után is a földön tartani a bűnös lelkeket. Örök magányra kárhoztatták őket, mivel sem egymással, sem az emberekkel nem tudtak kommunikálni.
A 17 éves Peter rendkívüli képessége segítségével szembemegy az ítéletekkel és meg tudja szabadítani ezeket a lelkeket a béklyóiktól.
Borító:
A fülszöveg és borító alapján úgy éreztem, az egész nagyon hajaz Rachel Vincent egyik könyvére, a Lélekmentőkre. Egyébként a témához nagyon passzol ez a színvilág, ezért megértem ezt a hasonlóságot, valamiért a "lélek" szó hallatán a kékre asszociálunk (szerintem). Szerencsére a történet teljesen más irányt vett itt, mint az előzőleg említett könyvben, így olvasás közben nem jutott eszembe összehasonlítani a kettőt.
Történet:
Adott egy lélekvadász fiú, Peter, aki nem teljesen van tisztában azzal, hogy miért kell azt tennie, amit mondanak neki. Adott továbbá egy csapat, akik a főhős előtt titkolóznak, nem tudni, hogy azért, mert valami gonoszság jár az eszükben, vagy azért, hogy óvják őt. Aztán adott egy lélek lány, akit csak a főhős lát és csak ő tud kommunikálni vele, neki is csupa titok övezi a múltját.
Nem mindennapi, unalmas téma, nem lerágott csont, és már ezért nagy reményekkel kezdtem neki az olvasásnak.
Eleinte nem igazán állt össze a kép, hogy a szülők tudnak-e erről a lélek dologról, vagy egyáltalán a világ előtt titkolják vagy mindenki számára ismerős? Aztán ahogy haladtam a történettel, úgy rakódtak helyükre a puzzle-darabkák és úgy lettek megválaszoltak az addig megválaszolatlan kérdéseim.
A jelenetek között akadt kiszámítható és kevésbé kiszámítható is, összességében elmondható a történetről, hogy nagyon pörgős, egymást követik a mozgalmas cselekmények, habár néha fura váltásokkal is találkoztam. Alkalmanként olyan érzésem volt, hogy az unalmasabb napok mintegy jegyzetként vannak számon tartva, szerintem meg sem kellett volna őket említeni, bár zavarni nem zavartak.
Nem tudtam unatkozni olvasás közben, folyamatosan jött valami új esemény, valami fordulat, pörögtek a cselekmények, így nem lankadt a figyelmem. A vége kicsit hamar le lett zárva, szívesen olvastam volna részletesebben, de számomra kerek egész volt, nem maradt hiányérzetem.
Szereplők:
A kedvencem Cassa volt, szeretem a könyvekben az ilyen erős női szereplőket, határozottság, talpraesettség jellemezte. Habár úgy éreztem, hogy a karaktereket jobban is ki lehetett volna dolgozni, Eric szimpatikus volt, ahogy Scarlett is.
Annyira felbosszantott, hogy állandóan úgy van említve a főhős, Peter, hogy "a vörös", hogy sokszor nem is tudtam elvonatkoztatni ettől és a történetre figyelni. Ez volt a szememben a legnagyobb hibája a könyvnek (ami - lássuk be - nem nagy hiba). Akadt olyan oldal, ahol két-három alkalommal is találkoztam ezzel a kifejezéssel, és egyébként a haja színére utalva nincs ezzel gond, de valahogy nekem "a vörös" megfogalmazásról egy régi, általános iskolás ismerősöm jut eszembe, akinek nagyon vörös volt a haja, tele volt szeplőkkel és mindig piszkos volt az orra (igen, mint Harry Potterben Ron, csak sok-sok szeplővel), így nem tudtam úgy tekinteni Peterre, mint egy "szuperhősre".
Összességében:
Voltak apróbb hibák, amik nem tetszettek, a történet egyébként nagyon bejött, örülök, hogy esélyt adtam ennek a könyvnek. Nem beszélve arról, hogy - ha jól tudom, - az írónőnek ez az első kötete, ezt figyelembe véve pedig nagyon rendben volt. Remélem, később találkozom még a szerző más köteteivel is, mert voltak olyan részek a könyvben, ahol igazán különlegesnek tartottam az elbeszélését.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 3/5
Hálásan köszönöm a könyvet V. E. Gabriel írónőnek!
Borító:
A fülszöveg és borító alapján úgy éreztem, az egész nagyon hajaz Rachel Vincent egyik könyvére, a Lélekmentőkre. Egyébként a témához nagyon passzol ez a színvilág, ezért megértem ezt a hasonlóságot, valamiért a "lélek" szó hallatán a kékre asszociálunk (szerintem). Szerencsére a történet teljesen más irányt vett itt, mint az előzőleg említett könyvben, így olvasás közben nem jutott eszembe összehasonlítani a kettőt.
Történet:
Adott egy lélekvadász fiú, Peter, aki nem teljesen van tisztában azzal, hogy miért kell azt tennie, amit mondanak neki. Adott továbbá egy csapat, akik a főhős előtt titkolóznak, nem tudni, hogy azért, mert valami gonoszság jár az eszükben, vagy azért, hogy óvják őt. Aztán adott egy lélek lány, akit csak a főhős lát és csak ő tud kommunikálni vele, neki is csupa titok övezi a múltját.
Nem mindennapi, unalmas téma, nem lerágott csont, és már ezért nagy reményekkel kezdtem neki az olvasásnak.
A jelenetek között akadt kiszámítható és kevésbé kiszámítható is, összességében elmondható a történetről, hogy nagyon pörgős, egymást követik a mozgalmas cselekmények, habár néha fura váltásokkal is találkoztam. Alkalmanként olyan érzésem volt, hogy az unalmasabb napok mintegy jegyzetként vannak számon tartva, szerintem meg sem kellett volna őket említeni, bár zavarni nem zavartak.
Nem tudtam unatkozni olvasás közben, folyamatosan jött valami új esemény, valami fordulat, pörögtek a cselekmények, így nem lankadt a figyelmem. A vége kicsit hamar le lett zárva, szívesen olvastam volna részletesebben, de számomra kerek egész volt, nem maradt hiányérzetem.
Szereplők:
A kedvencem Cassa volt, szeretem a könyvekben az ilyen erős női szereplőket, határozottság, talpraesettség jellemezte. Habár úgy éreztem, hogy a karaktereket jobban is ki lehetett volna dolgozni, Eric szimpatikus volt, ahogy Scarlett is.
Annyira felbosszantott, hogy állandóan úgy van említve a főhős, Peter, hogy "a vörös", hogy sokszor nem is tudtam elvonatkoztatni ettől és a történetre figyelni. Ez volt a szememben a legnagyobb hibája a könyvnek (ami - lássuk be - nem nagy hiba). Akadt olyan oldal, ahol két-három alkalommal is találkoztam ezzel a kifejezéssel, és egyébként a haja színére utalva nincs ezzel gond, de valahogy nekem "a vörös" megfogalmazásról egy régi, általános iskolás ismerősöm jut eszembe, akinek nagyon vörös volt a haja, tele volt szeplőkkel és mindig piszkos volt az orra (igen, mint Harry Potterben Ron, csak sok-sok szeplővel), így nem tudtam úgy tekinteni Peterre, mint egy "szuperhősre".
Összességében:
Voltak apróbb hibák, amik nem tetszettek, a történet egyébként nagyon bejött, örülök, hogy esélyt adtam ennek a könyvnek. Nem beszélve arról, hogy - ha jól tudom, - az írónőnek ez az első kötete, ezt figyelembe véve pedig nagyon rendben volt. Remélem, később találkozom még a szerző más köteteivel is, mert voltak olyan részek a könyvben, ahol igazán különlegesnek tartottam az elbeszélését.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 3/5
Hálásan köszönöm a könyvet V. E. Gabriel írónőnek!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése